A hazaérkezés sima volt. Érdekes, de, mint, ha el se mentem volna. Mennyi minden történt, de tényleg, itt olyan egyszerű volt minden. Mint, ha tegnap lettünk volna itt, a repülőtéren. Nagyon más minden, nagyon zöld minden, és mennyire mégis ugyanolyan.

Egy év eltelt. Bizonyosan a legjobb, bár bizakodva tekintek a jövőbe is. Nevezzük hát, az eddigi legjobbnak. Köszönöm mindenkinek, aki ehhez hozzásegített anyagilag, eszközileg, lelkileg.

Köszönöm az olvasóknak is, remélem élvezettel olvasták a bejegyzéseket.

Mondhatnám, hogy itt a vége, de nem hiszem. Mondjunk annyit, hogy ezt a naplót lezártam, az üres oldalakat áthúztam, ide már több betű nem érkezik. Viszont látásra. A legjobbakat mindenkinek. 

Utolsó nap tehát Punéban. Még egy remek hangvételű fizetés kérése a cégtől, ami egy vicc, de egy év, szóval már nincs min meglepődni. Utolsó búcsú, és a taxiban irány Mumbai és a repülőtér. Az úton valaki olvasta, hogy Pune-ban hat bombát robbantottak eközben. Valami félfesztivál is volt, illetve valamelyik miniszter látogatott oda, nem tudom melyiknek szóltak a bombák, de csak egy ember sérült meg szerencsére. 

Golconda fort gyönyörű. Utána a 7 Tombs, ami igazából nem is hét, hanem sokkal több. Síremlékek, az erőd egykori uralkodóinak és családtagjainak. Mint a Taj Mahal, ugye. Majd rájuk lehet ismerni a képeken. Az első uralkodóé a legegyszerűbb, gondolom akkor még nem volt meg a megfelelő technológia és tapasztalat.

Megnéztük a Buddha szobrot is a tó közepén lévőt. Hát, magas volt. Majd egy tényleg gyönyörű és nagyon újnak tűnő hófehér hindu templomba is benéztünk, ahol, és amiről nem lehetett fényképet készíteni, így az csak fejben emlék lesz. 

Egy ismeretlen városba megérkezni nem a legjobb, főleg nem túl korán reggel, és főleg nem egy olyan városba, ami durván nagy. Hyderabadban mindkettő adott volt. 5-kor érkeztünk, méterrel mehettünk riksával, nem tudom, hogy túl sokat köröztünk-e, mindenesetre rengeteget fizettünk. És ez még a legjobb riksás is volt, mert hihetetlen, ami ebben a városban megy. A legborzasztóbb riksások itt vannak az egész országban. Háromszoros árról indul a licit, vagyis az alkudozás, de mindig.

És az a baj, hogy alapvetően nem azért, mert fehérek vagyunk, hanem mert az indiaiak is annyira buták, hogy a riksások ehhez hozzászoktak, és azért ilyen a licit.

Daniele nevű lánnyal találkoztunk, aki átkerült ide Pune-ból. Ott önkéntes munkát végzett, itt pedig IT-sat. kérdeztem milyen itt, és az első szavak mindent elmondtak, miszerint: elég szervezetlen minden. Hát, ezt minden gyakornok előbb-utóbb megtapasztalja. Ez a nagy indiai igazság.

Na, visszatérve a riksásokra, már Danielevel vagyunk, és a Charminar volt az, amit meg akartunk nézni. Elég messze van, valóban. Erre kértünk segítséget indiaiaktól. Azt mondták nem tudják a pontos árat, mert nem helyiek. Daniele tudta nagyjából, nem is az kellett volna, hanem, hogy beszéljenek a fejükkel, hogy a 160 Rs távolságot miért akarják 500-ért megtenni. Mindegy, de azt mondja az egyik, hogy: kérdezzetek meg három riksást, ha ugyanolyan árat mondanak, akkor annak tényleg annyi az ára. Hát bakker, NEM., és mellette hogyan lehetsz ilyen buta. De tényleg. 10 riksás mondta, hogy elvisz minket 500-ért. Végül sikerült egy utolsót lealkudni 200-ra, annyiért mentünk. Bezzeg, ha háromra hallgatunk, akkor fizethettünk volna 500-at… mindegy, indiai logika…. Holnap meg az volt, hogy egy csávó teljesen ledöbbent, hogy mi 100-ért mentünk valahonnan valahova, miközben ő 150-ért szokott menni. Röhej…

Amúgy elvileg a város olcsóbb, de mindennel így kell baszakodni.

Megérkeztünk a Charminarhoz, indiai jeggyel volt majdnem verekedés megint. Az önérzetes indiaiak nem tudják felfogni, hogy vannak szabályok, így regisztrált lakosként vehetünk indiai jegyet, akármennyire is fáj, hogy fehér a bőrünk, illetve sárga.

A Charminar egyébként nagyon szép, de azért Hyderabad muszlim részei (bár az egész város szinte csak muszlim) durvák. Hihetetlen tömeg mindenhol. Itt van talán a legnagyobb mecset is az országban, bár oda nem mentünk be. 

Templomot néztünk, ami még üzemel, azt. A mai napig ide járnak az emberek beszélgetni, időt tölteni. Tegnap este is voltunk. Itt vacsoráznak és ebédelnek, találkoznak és beszélgetnek. Most is így volt, itt ebédeltek mellettünk. Aztán a múzeum részét is megnéztük megint, ami a mai napra jutott. A lótusz templom és az elefánt istállók és Narasimha nem esőben.

A működő templomban van egy elefánt. Ami szintén működik, élő. Pénzért cserébe áldást ad, és szép látvány látni az indiaiakat, amilyen szeretettel fogdossák az állatot. Persze nekik egy-két rúpiával megoldható az áldás kérése, nekünk ez tíz rúpiánál kezdődik. Egyébként ez abból áll, hogy az ormányba rakod a pénzt, az elefánt hátraadja a gondnokának, majd utána az ormányával a fejed búbját megérinti. Kipróbáltuk egy rúpiával, nem működött. Tízzel igen. Persze ilyenkor van jelszó a gondnoktól, arra hallgat az állat, nem ennyire durván jól tud állampolgárságot megállapítani.

Remek rovarokat találtam, azokról is lesz pár kép

Este irány Hyderabad. 

Bambusz házban laktunk. Reggel azt hittem, hogy valami gyümölcs potyog a háztetőre, de „csak” majmok ugráltak rajta.

Kerékpárt béreltünk, Tomoya motor-, én emberi erőforrással működőt, mivel tegnap a rendőrök kértek jogosítványt, és az óta még nem csináltam meg. Elmentünk a legmesszebb lévő templomcsoportokhoz, szerencsére itt is volt világjegyünk, így 1000 Ft helyett most is csak az indiai árat fizettük, 50 Ft-ot. Jól jön ez néha.

Elkapott az eső minket megint, és azért ez a bérelt bringa nem volt olyan jó, mint Pune-ban áprilisban, így félúton fel is kellett fújni, amihez valami kis házban találtunk valakit, aki tudott pumpát szerezni. Közben ettünk egy elég durva helyen, ahol a nő akkor rakta meg a tüzet, hogy azon süssön. Egy menü volt, ebéd. Ezt ettük.

Esett, aztán megnéztük a Queen’s bath-t, ami szép volt. Az a soklépcsős.

Szerencsére nem hétvégén jöttünk, így az indiai turistákat – amiről már fejtettem ki véleményt – elkerültük.

Beszélgettünk helyi emberekkel, mondták, hogy van egy olasz ember, aki 28 éve idejött, azóta egy barlangban lakik, és imádkozik. Biztos megvilágosodott, amikor először járt itt. Sőt, ezt is mondták, mármint a helyiek.

Találkoztunk még egy sráccal, aki galambokat tart. Csak úgy. Mert szereti ezeket a madarakat.

Hampiban egyébként tiltott a dohányzás, a szeszesital és a hús fogyasztása. Minden vendéglő vegetáriánus kaját ehet csak, és kizárólag. 

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/M120726Hampi?authkey=Gv1sRgCL3MrreR2vfuPw

Utolsó utazáshoz érkeztünk. Hampi, világörökség az egyik cél, a másik meg egy barátunk meglátogatása, aki átköltözött Hyderabadba. mivel megígértük, hogy meglátogatjuk a születésnapján.

Reggel megérkeztünk Hampiba. Jó érzés volt újra egy kicsit nyugodtabb helyen lenni. Hampit egyébként épp bontják, mármint a lakónegyed egy részét, így elég romos a város, és a helyiek is alig vannak. Hampi a régi templomromjairól híres. A világ egyik legnagyobb városa volt itt pár száz éve.

Délután körbenéztünk a közelebbi helyeken, hajóztunk, és a láttunk pár kőbe vésett istent, barlangokban meditáló, és imádkozó embereket a Shiva dombnak nevezett helyen. Az egész érdekes volt.

Megnéztük az esőben az óriási Shiva Lingát és a szintén hatalmas Narasimha szobrot.

Mivel ez egy UNESCO-s hely, így a külföldi is sok, és így a helyi termelők is megtalálják a helyet. A zöld fűszeresek. Így volt pár fura arc. Sokan, akik el akarnak ilyet adni, de szerintem az a tag is, akivel a végén majdnem össze is verekedtünk, (így két hét alatt már harmadjára egyébként). Mindegy, csak kérdeztük, hogy hol lehet a bérelt motorunkat leparkolni az étterme környékén, erre kérdezte, hogy hol van a szállásunk, mert ott parkolhatunk. De, hát tök egyértelmű, hogy azért jöttünk motorral, mert a szállásunk közel van, de mindegy. Én már hagytam a fenébe, cserébe egy másik helyen ettünk egy remek kaját.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/M120725Hampi?authkey=Gv1sRgCNb6wd-kk4_K8QE

Úgy tûnik, mostanában keresem a konfrontálódást, viszont az bakker, hogy a benzinkútnál, amikor egyértelmû a sor, akkor nem lehet azt betartani. A „you are in my country” mondatokra persze nem válaszolom azt, amit gondolok: „hogy akkor azért ilyen”, hogy durvábbat ne mondjak.
Lehet, hogy én értek félre dolgokat, pont úgy, ahogy akarok, de ez gondolom mással is így van. Csak elmondok egy mai történetet, két lehetséges magyarázattal.
Ma nem akart a csávó kiszolgálni egy szendviccsel, hanem megkérte a fiatalabb, tök máshol (3-4 méterrel arrébb) álló srácot, hogy adja nekem oda a kaját. Megkérdeztem, miért, azt mondta, hogy ez nem az õ biznisze, mármint az, hogy kaját adjon az embereknek. Két perce rá kiszolgált egy indiait. A: utálja a külföldieket. B: egy dolgot nem figyeltem meg, hogy a srácnak ekkor volt-e munkája 3 méterrel arrébb, lehet, hogy volt, és akkor visszaszívom, bár akkor miért mondta, hogy ez nem az õ biznisze.
Egy hónap, hogy hozzászokj, hat hónap, hogy megszeresd, egy év, hogy valamennyire megismerd.
Egyébként én ezzel a beosztással szerintem elég türelmes vagyok. Vannak, akik az elsõ naptól fogva megismerték, jelen esetben utálják. Nem a körülmények miatt, hanem az emberek miatt.

Szóval most Purandar fort volt. Ez már monszun-túra volt a javából, rengeteg szitáló esõvel, sárral és felhõvel. Szép mászás volt, végül a márciusi túrából két ember jött, akkor név szerint Vachana és Anshul. Kiváló emberek. Igaz a reggeli 5 órás indulásból 5.40 lett, mert senki nem volt ott még 5.30-kor sem, de megmondom õszintén erre számítottam, kétségbe nem estem. Reggel öt körül egyébként kicsit európai érzés itt lenni, alig van autó, csak annyi, mint nálunk napközben. Voltak sportolásból bringázó emberek, és egy francia sráccal találkoztam, aki az egy másik buliba tartott valahonnan.
Aztán mentünk, én az autóban pótoltam kis alvást. Megérkeztünk. A tetejét nem látni, felhõzet takarta ki éppen. Felmásztunk, eláztunk egy csöppet, aztán pihentünk, ettünk, és átmentünk a másik helye is, mert a korai indulás miatt volt még idõnk bõven. Ezt még durvább sárban töltöttük, és még jobban eláztunk, mire felértünk. Aztán a többiek lefeküdtek aludni az esõben. A felhõk miatt a látótávolság nem volt sok, 10 méter körül lehetett.
Aztán lejöttünk. Zöld volt, jó volt.
Aztán hazafelé találkozunk olyan emberekkel, akikrõl mondták a többiek, hogy na õk azok, akiké a terület, és azt csinálnak amit akarnak, politikusok pénzelik õket, és, ha a rendõrök beviszik, akkor könnyen elengedik õket. Így még akkor sincs gond, hogy ha az eleve zsúfolt autópálya egyik sávjában parkol le, blokkolva az egészet. A rendõr se csinál semmit, a srác se, aki a parkoló autókat igazgatja. Senki semmit. Szerintem ez taplóság, de, hát õk azok is, csak arra vannak, hogy a területen néha jobb belátásra bírjanak embereket, meg, ha party van, akkor azt szervezzenek.
Szóval ilyen az autópálya.
Ja, és az egyik srác, az idõsebb a képeken mondta, hogy apjának volt egy remek munkája Nigériában, aztán 3 nap alatt elhagyták az országot, mert kaptak egy levelet, hogy 3 napon belül fizessenek sok pénzt, különben a gyereküket (aki volt most velünk) megölik. Ez alatt az idõ alatt volt olyan, hogy az utcán figyelmeztetésül meg váratlanul valaki csak megütötte. Aztán fogták magukat és mindent hátrahagyva visszarepültek Mumbaiba.
A másik srác meg mondta, hogy UP-ben (Uttar Pradesh állam, India) volt pár fegyveres, aki a helyi buszra szállt fel, és kértek adományt gyûjtöttek.
Ez csak a fehér ruhás, részeg, ékszeres helyi erõkrõl jutott eszébe mindkettõnek. Ezek a külsõ ismertetõ jeleik, így ezeket nem kell elküldeni az anyjukba, ha az autópályán parkolnak, mert még a végén verekedésbe torkollik az eset.
A monszun meg már elkezdõdött, bár eddig csak szemerkélõs esõ volt, semmi komoly. Nem egésznap esik, csak néha-néha egy kevés. Láttam már ettõl durvább idõt. Igaz itt is, októberben.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/120702bPurandarEsVajragad?authkey=Gv1sRgCJmd5quCi96QZw

Mivel a tegnapi buli volt, így az ígért csapatból többen nem jöttek, mi viszont a magyar lánnyal elmentünk vízeséskeresésbe. Reggel busz a swargate-ig, és a tippem rossz volt, de jól sült el. 9.40-re értünk oda, gondolom valahogy 9.20 körül ment a busz, a következõ meg 12.00-kor, így volt egy kis idõnk. Elmászkáltunk a városban, voltunk a zöldségpiacon, teljesen véletlenül belefutottunk egy tömegbe, ahol csak nõk voltak, vittek a fejükön valamit, nem mind, és azt magyarázták, hogy ez egy Ganga Phuja. Mókás volt. A régi város meg annyi témát
ad fotózni, mindig megbánom ilyenkor, hogy nem járok be többet, vagy, hogy nincs végtelen szabadidõm. Vagy csak több. Láttunk még a városban mászkálni nyolc tevét is. De teljesen függetlenül egymástól, persze volt pásztoruk. Útközben, megint tök véletlenül felfedeztünk egy nagyon szép templomot. Megnéztük.

Aztán vissza az állomásra, volt egy kis idõ, busz késik, ahogy szokás, viszont ami nem, hogy 10 perce már úton voltunk, mikor visszafordultunk, kicserélni a buszt. Szóval végül 1-kor indultunk el.

Megérkeztünk, és indiai történetek alapján attól nem kell félni, hogy a hegyekben nem esik ilyenkor, mert esik, és vízesések már rég vannak. Hát még nem voltak. Vagyis volt egy nagyon kicsi, ellenben nem esett az esõ. Pont jó is volt egy zuhanyra. Valószínûleg pár helyi lányt meg is rémisztettem, akik épp csigát szedni jöttek. Semmi durvára nem kell gondolni, egy alsógatyás srác gondolom elég hardcore nekik.

Aztán vissza az uccsó helyi busszal. A vicc, hogy itt meg esõ várt minket. Útközben egyébként nagyon, de nagyon érdemes kibámulni az ablakon. Rengeteg mindent lehet látni, idõgépben érezheti magát az ember. Volt egy bivalyokat legeltetõ pár éves srác bottal és batyuval, pont úgy, ahogy a mesekönyvekben az illusztrátorok szokták ezt megrajzolni. Lehet, hogy nem bivallyal. Aztán a szarvasmarhával és kézi ekével földet mûvelõ emberek is igen varázslatos látványt nyújtanak. Volt azért pár traktor is, elvétve.

Amúgy nem is tudom mikor voltam ilyen nyugis helyen utoljára. Csönd, az volt ott. Meg emufarm is. Ja, igen a Torna Forthoz mentünk megint, szívesen felmentem volna, ha lett volna egy busz 10.00-kor.

Útközben találkoztunk teherautókkal, amelynek a platóján emberek utaztak, két szinten is. Nagy valószínûséggel ezek az emberek azok, akik csatlakoznak azokhoz, akik múltkor óriási közlekedési dugót okoztak a városban. Még tart az az egy hónap, amíg menetelnek, és kocsival is lehet végigjárni az utat, majd a megfelelõ napon megérkezni.

Szóval, vízesés volt, de kicsi, lesz ez még jobb is, de ez a nap se volt rossz.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/120701CityEsTornaWaterFall?authkey=Gv1sRgCLGP17v7kYXdXA

Students of Kalashree Nrityalaya - Greeshma Nair, Anjali Hariharan and Soumya Keshavnath will present their arangetram. The trio will showcase their passion for Bharatnatyam through dance pieces as per the traditional margam including alaripu, shabdam, jatiswaram and varnam. http://en.wikipedia.org/wiki/Bharata_Natyam

Este party, a sokadik mostanában, és krumplistészta is, az elsõ 10 hónap után.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/120630Bharatnathayam?authkey=Gv1sRgCOyOi_2_y57WBQ

Néha nem úgy sikerül a terv, mint ahogy azt kigondolja az ember, és néha még India sem segít. Elmentünk tök messzire, sokan, és így mindenki csalódott lett sajnos. Nem volt megfelelõ a tájékoztatás, így nem foglaltunk jegyet. Szóval egy tigris rezervátumba akartunk menni, én csak csatlakoztam, de megmondom õszintén, én csak félig a tigrisek miatt, sõt, igazából nekem ez a dolog nem tetszik, hogy mi odamegyünk, és jól megnézzük õket, így kezdõdik az, hogy az ember a vadon elõ állatok életébe beleavatkozik, és nem hagyja õket békén. Amíg 10-en vagyunk, addig oké, de, ha már több ezren csinálják naponta, akkor ott már érezhetõ a természetbe való beleszólás. Én fõleg a csapat miatt csatlakoztam, nem akartam egy ilyen bulit kihagyni. A hely Chandrapurban van, ami kicsit gáz hely, sõt nagyon. Ellenben az egyetlen, ahol szelektíven láttam palackokat gyûlni. B tervet próbáltam nézni, de itt tényleg semmi nem volt. Így amikor kiderült, hogy mégis kéne, akkor voltunk bajban. Elvileg holnapra lett volna lehetõség még menni, de végül telefonáltak, hogy épp „tigriseket számolnak”, úgyhogy nem tudunk menni.
Mindegy, holnap átmentünk Nagpurba, ami hivatalosan India közepe, földrajzilag.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/120623Chandrapur?authkey=Gv1sRgCLj_56CXgrantgE