2012.03.24.
2012.04.04. 05:20
A vonat elég izgalmasan közlekedik. Volt, hogy 45 perccel hamarabb értünk egy állomásra, nyilván ezt valami fontosabb helyen vártuk meg, és indultunk idõben újra, de végül 30 perccel késõbb érkeztünk meg Tiruchirappalli-ba, aminek van egyébként egy egyszerûbb neve is Trichy. Egyébként délen ez jellemzõ, lesz még ilyen.
Mindegy, megérkeztünk. Elvileg meleg lesz ma, mert délen vagyunk. Lássuk.
Reggeli, aztán spórolás riksán, így helyi busszal jártuk körbe a várost, így 200 rúpia helyett 6-ból ott voltunk a templomnál. A buszok zöldek nagyrészt mind. Ami északon nincs, itt van, istenképek a helyi járatokon is. Pune-ban csak a privát buszokon van ilyen.
Érezni, hogy sokkal vallásosabbak itt az emberek, gyakorlatilag az elsõ perctõl kezdve, ahogy megérkeztünk. Az összes nõnek hosszú haja van, mindenkinek be van fonva, és 80 százalékban virágot kötnek bele. Hogy miért? Ha így mennek templomba, az istenek elé, akkor több figyelmet kapnak a jó illatuk miatt. A férfiak leborotválják a hajukat, és fehér port kennek rá, ha akarnak valamit.
Trichy-ben van a világ legnagyobb üzemelõ temploma. Ezt félreértettem, nem a legmagasabb, hanem a legnagyobb kiterjedésû és nem egy, hanem 50. Mindegyik Vishnu templom, bennük idolok vannak. A terület körüli házakban bráhminok laknak. Egy helyi arc felajánlotta, hogy idegenvezetést tart nekünk. Én ezektõl ódzkodok, mert ekkor az van, hogy körberohanunk aztán vége, és fizess, kérlek. Most is egyébként ez volt, viszont sok érdekes történetet megtudtunk.
Az összes templom és kapu fehér színû volt alapvetõen, ez a színes festés elég új, kb. 40 éve kezdték el.
Van egy hely, ahol kókuszdiót törnek fel az emberek. Házasodni akarnak menni. Visznek egy kókuszdiót, és lám, belül fehér, az én lelkem is tiszta, így tudok házasodni. Ha véletlenül nem fehér belül a kókusz, akkor csak eljönnek még egyszer.
Volt egy festmény Hanuman-ról (a majomfejû isten, az erõ istene) amint valamit tart a kezében. Én annyira nem ismertem fel, de az elvileg egy hegység. Volt ugyanis az a történet, hogy megkérték, hogy nagyon gyorsan hozzon egy bizonyos gyógynövényt a Himalájából. Felkerekedett hát szép csizmájában, viszont félúton elfelejtette, hogy milyen növény kell. Visszafordulni és újra elindulni már nem volt idõ, és mivel a továbbiakban sem jutott eszébe a név, így fogta az egész Himaláját, és elhozta azt, biztos, ami biztos. Azt nem tudom, hogy ki vitte vissza.
A homlokon néha látni fehér porral bekenést. Függõleges három csík Vishnut, a vízszintes Shivát jelöli. Így már könnyen azonosítani lehet, hogy ki kinek áldoz tiszteletet, és/vagy akar meggyõzni.
Volt egy kapu. A tag azt mondta, hogy Heaven’s gate, nyilván a Nirvanara gondolt, sõt, biztos. Szóval a kapu egy évben egyszer van nyitva, ez egy nagy alkalom, sokan jönnek. Ha látják, hogy mi van bent, akkor már sok aggódniuk való nincs tovább, mert eljutnak arra a király helyre. Na, de mi van a többi emberrel, aki pont aznapra nem kapott szabadnapot. Van egy hely, és ha onnan látod a zárt kaput, akkor is eljutsz oda. Vannak persze bizonyos peremfeltételek, falak, meg, hogy hova tedd a lábad és a tenyeredet. Láttam a kaput.
Az aranykupolás templomba csak hinduk mehetnek be, sõt, csak is indiai hinduk. Egyébként van egy hely ahova az egyik kollega akar elmenni, bizonyos Tirpuati Mandir (matlab: templom), ahova hónapokra elõre kell sorszámot kérni, és bent talán maximum egy percet tölthetsz el.
A fõ kapu, az a nagy, ami elõtt a tehén pózol elég új. 1960-as évek. A többi pedig X-XII századi építésû.
Ami vicces volt bent, voltak szent helyek, amiket mi is megnézhettünk. Volt egy bráhmin, aki miközben áldást adott a sorban megjelenõknek, elõvette a mobilját, mert épp valaki hívta. A másik helyen meg elém ugrott egy, épp mp3-as lejátszóról hallgatott valamit. Nem nagyon illettek ezek a képbe. De, hát nem színházi elõadás ez. Ez a jelen, a papok is itt élnek.
A zöld szín a hinduban szerencsét jelent. Sokan viseltek zöld szárit, és ezzel is magyarázható, hogy a buszok is zöldek voltak nagyrészt. Gondolom, más színeknek is van jelentése (mint ahogy a fehérnek volt), így más színû buszokat is meglehetne magyarázni.
Eddig tartottak a történetek, most fizettünk. Volt még rengeteg idõnk a vezetõ miatt, így kicsit pihentünk bent, majd ettünk egy ebédet. Banánlevélrõl. Ez a következõkben is így lesz a túrán, itt délen ez a tányér. Nem kell elmosni vegyszerekkel, környezetbarát, mellesleg jó látvány. Persze ezt is tisztítani kell elõtte, de azt csak vízzel. Itt sok banán van, ezért természetes ennyire, szinte minden étteremben vagy akár gyorskajáldában is ezt osztják ki.
Aztán buszoztunk megint egyet egészen a Rockfort templomig. Kb az egész város egy síkság, csak a közepén van egy kõdarab, amire építettek egy templomot. Megnéztük közelebbrõl, mivel az aljánál le kell tenni a cipõt, így éreztük a beton hõvezetõ képességét. Az neki elég jó, így égetett rendesen. Betonon rohanás, kövön pihenés. Aztán felértünk, a templomba is, amit fõleg kilátónak használtunk. Megnéztük a várost felülrõl. Szép színes házak, bár így csak a tetejük látszik fõleg.
Sétáltunk egyet a városban, elindultunk az állomás felé, helyiekkel beszélgettünk, szép mosolygósak, és kedvesek. Amikor ilyeneket mondok, akkor ott van, hogy, „jól van, de csak egy napot töltöttél el itt”. Hát Jaipurban és Delhiben is csak párat. Ott valahogy az ellenkezõje tûnt fel.
A déli lányok szebbek az északiaknál. Szép csokibarnák mind, de persze ez még kevés lenne.
Vettük az állomást, riksa nélkül megúsztuk a napot, vettünk General Classos jegyet Madurai-ba. Elvileg gáz ez az osztály, persze most se volt makulátlan, de erre a két órára kibírható volt.
Madurai-ban kértünk egy riksát hogy dobjon el egy olcsó hotelbe. Ez a legegyszerûbb megoldás ilyenkor szerintem, igaz a túra egyetlen (egyetlen késõbb realizált) átverése történt meg, kb 100 forintnyi pénzzel. Nem nagy összeg, és még hotelt is kaptunk 400Rs-ért az éjszakára. Templom-közelben, a belvárosban. Mondjuk ilyenkor sok vendég nincs, könnyen belemennek az alkudozásba. Hotel Ashoka Palace, Town Hall Road. Ajánlani tudom. A hõmérsékletrõl annyit, hogy nem volt elég hideg a víz a zuhanyzóban.
Ami érdekes, hogy a banán és a szõlõ is dupla áron van Pune-hoz képest, pedig ez is egy nagyváros, és délrõl viszik északra ezeket az árukat. Minõségrõl nem tudok nyilatkozni, igazából Pune-ban is ugyanazon az áron lehet kapni jót és rosszat is, bár a banánban nem tudnak annyira mellényúlni, mint görögdinnyében. Madurai-ban jó volt mindegyik minta.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://markinpune.blog.hu/api/trackback/id/tr364362484
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2012.04.05. 22:15:15
Pune valamelyik IPL meccsére (krikett) kimész?
ic 2012.04.06. 08:14:22
Elo is fordulhat ilyen. Sot, mivel most latom, hogy este 8-kor van, igy konnyen meglehet. Akkor mar nem sut annyira a Nap :)