A hazaérkezés sima volt. Érdekes, de, mint, ha el se mentem volna. Mennyi minden történt, de tényleg, itt olyan egyszerű volt minden. Mint, ha tegnap lettünk volna itt, a repülőtéren. Nagyon más minden, nagyon zöld minden, és mennyire mégis ugyanolyan.

Egy év eltelt. Bizonyosan a legjobb, bár bizakodva tekintek a jövőbe is. Nevezzük hát, az eddigi legjobbnak. Köszönöm mindenkinek, aki ehhez hozzásegített anyagilag, eszközileg, lelkileg.

Köszönöm az olvasóknak is, remélem élvezettel olvasták a bejegyzéseket.

Mondhatnám, hogy itt a vége, de nem hiszem. Mondjunk annyit, hogy ezt a naplót lezártam, az üres oldalakat áthúztam, ide már több betű nem érkezik. Viszont látásra. A legjobbakat mindenkinek.