Bambusz házban laktunk. Reggel azt hittem, hogy valami gyümölcs potyog a háztetőre, de „csak” majmok ugráltak rajta.

Kerékpárt béreltünk, Tomoya motor-, én emberi erőforrással működőt, mivel tegnap a rendőrök kértek jogosítványt, és az óta még nem csináltam meg. Elmentünk a legmesszebb lévő templomcsoportokhoz, szerencsére itt is volt világjegyünk, így 1000 Ft helyett most is csak az indiai árat fizettük, 50 Ft-ot. Jól jön ez néha.

Elkapott az eső minket megint, és azért ez a bérelt bringa nem volt olyan jó, mint Pune-ban áprilisban, így félúton fel is kellett fújni, amihez valami kis házban találtunk valakit, aki tudott pumpát szerezni. Közben ettünk egy elég durva helyen, ahol a nő akkor rakta meg a tüzet, hogy azon süssön. Egy menü volt, ebéd. Ezt ettük.

Esett, aztán megnéztük a Queen’s bath-t, ami szép volt. Az a soklépcsős.

Szerencsére nem hétvégén jöttünk, így az indiai turistákat – amiről már fejtettem ki véleményt – elkerültük.

Beszélgettünk helyi emberekkel, mondták, hogy van egy olasz ember, aki 28 éve idejött, azóta egy barlangban lakik, és imádkozik. Biztos megvilágosodott, amikor először járt itt. Sőt, ezt is mondták, mármint a helyiek.

Találkoztunk még egy sráccal, aki galambokat tart. Csak úgy. Mert szereti ezeket a madarakat.

Hampiban egyébként tiltott a dohányzás, a szeszesital és a hús fogyasztása. Minden vendéglő vegetáriánus kaját ehet csak, és kizárólag. 

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/M120726Hampi?authkey=Gv1sRgCL3MrreR2vfuPw