Úgy tûnik, mostanában keresem a konfrontálódást, viszont az bakker, hogy a benzinkútnál, amikor egyértelmû a sor, akkor nem lehet azt betartani. A „you are in my country” mondatokra persze nem válaszolom azt, amit gondolok: „hogy akkor azért ilyen”, hogy durvábbat ne mondjak.
Lehet, hogy én értek félre dolgokat, pont úgy, ahogy akarok, de ez gondolom mással is így van. Csak elmondok egy mai történetet, két lehetséges magyarázattal.
Ma nem akart a csávó kiszolgálni egy szendviccsel, hanem megkérte a fiatalabb, tök máshol (3-4 méterrel arrébb) álló srácot, hogy adja nekem oda a kaját. Megkérdeztem, miért, azt mondta, hogy ez nem az õ biznisze, mármint az, hogy kaját adjon az embereknek. Két perce rá kiszolgált egy indiait. A: utálja a külföldieket. B: egy dolgot nem figyeltem meg, hogy a srácnak ekkor volt-e munkája 3 méterrel arrébb, lehet, hogy volt, és akkor visszaszívom, bár akkor miért mondta, hogy ez nem az õ biznisze.
Egy hónap, hogy hozzászokj, hat hónap, hogy megszeresd, egy év, hogy valamennyire megismerd.
Egyébként én ezzel a beosztással szerintem elég türelmes vagyok. Vannak, akik az elsõ naptól fogva megismerték, jelen esetben utálják. Nem a körülmények miatt, hanem az emberek miatt.