Gondolom még rengeteg mindent nem tapasztaltam itt, csak egyre magasabban van a szint, amit meg kell ugrania az eseménynek, hogy különlegesnek lehessen mondani. A gyorsforgalmi úton átkelő „pásztor” nélküli bivalyok és a motoron szállított létra és gázpalack sem meglepő már. Persze, attól még szép :).

Ma valaki megnyert valamit itt helyben. Valamilyen képviselő. Emiatt a vacsorámat az út mentén dobolás és petárda mellett fejeztem be.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/111016?authkey=Gv1sRgCPubgMas-Yu5_wE#

Megint eső, megint nagy. Hivatalosan már tényleg nem kéne semminek lennie ilyenkor, de hát Thaiföldön is mi van…

Annyit azért elmondhatok, hogy olyan dolgokat csinálok itt, amire otthon nem nagyon gondoltam volna. Nem gaztettek, vagy a szabadság érzése miatti dolgok, hanem inkább úgy értem, hogy nem tudtam, hogy mi a helyzet, és, ha otthon látnék meg egy fényképet, hogy ilyen helyekre megyek el, néha tök egyedül, akkor lehet, hogy azt mondanám, hogy áh, nem is. Nem azért, mert veszélyes, csak fura. Ez egyfajta határkiterjesztés, és nem csak a hova menések miatt.

Ma körbenéztem egy kicsit még a helyen, mi merre, de csak a fele van nyitva a boltoknak vasárnap.

Este elmentünk focizni indiai srácokkal. Inkább mókának volt jó, mint focinak, mert kb húszan voltunk, és senki nem tudott focizni.

Azt meg még pár napja tudtam meg, hogy a hinduknál a gyerekkorban fülbevalót raknak a fülbe. Egy évig benne marad a fiúknál, így örökre megmarad a nyoma. Erről fel lehet ismerni a hindu vallású embert. Nem egy látványos dolog. A nőknél meg onnantól kezdve örökre ott marad. Gyerekként arany fülbevalót kell berakni.

A gyerek nevét befolyásolja, hogy milyen napon született. Az adott nap betűjével (?) kell kezdődnie a nevének. Egyébként van vagy négy-öt neve, ahogyan szólítják, de ebből csak egy az, ami hivatalosan az apa teljes nevéhez hozzácsatolnak.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/111009?authkey=Gv1sRgCPaZnJn-nZnTSA

Es mielott megint elfelejtenem, boldog 7. bajnoki cimet a Sleepwalkersnek, boldog nb2 bajnoki cimet a sleepwalkers2-nek, es boldog bajnoki cimet a sleepwalkers softball csapatnak.

Ma a képeken kívül még nem történt semmi. Reggel akartam készíteni Smita-tól képet, ahogy az út mellett állva megáll, leveszi a cipőjét és bukósisakban imádkozik. Nem akartam ezzel megzavarni, így még indulás előtt megkérdeztem, hogy mit szólna hozzá, de így sajnos levette a bukósisakot. Két helyen is megállunk minden nap. Egy Shiva és egy Ganpati templomnál.

Ami ma van és érdekes, az is csak rétegeknek szól, pl.: fürdők, kiállítások, kocsmák.

 https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/111008?authkey=Gv1sRgCNzr-tiYnJmv5QE

Ma a cég 20. születésnapját ünnepeltük. A nők a legszebb szárijukat vették fel. Egész nap munka volt, majd ötkor kezdődött a ceremónia gyertyagyújtással, ami elvileg jót hoz, és tortafelszeleteléssel. Beszédekkel, történetekkel, játékkal. Majd evés, ami samosa volt, meg normális chips, torta, és valami kétes eredetű ital. Rengeteg csoportkép készítése.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/111007?authkey=Gv1sRgCNaQ6au9u4z5MQ

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/111006?authkey=Gv1sRgCOfz2sCipa7e9wE

 Reggel az úton a kátyúban fürdő, vagy inkább mosakodó gyerekek látványa fura volt.

A cégnél az angol kurzus nagy része marátiul zajlik, és nehéz azért úgy odakoncentrálni, hogy az egyik mondat így van, a másik máshogy.

Sok ünnepet házon belül nem ünnepelnek meg, de a mait, vagyis a holnap következő Dusserát megtartották. Este hat óra körül három képet helyeztek el az egyik polcon, Kaliról, ha jól látom Shiváról és Ganeshről. Először elkezdtek énekelni, és közben tapsolni, ütemre, majd a kántálós imádatkimutatás következett. Majd egy nő körbejárt egy tálcával, ahonnan egy virágfejet lehetett levenni. Vagyis, mindenki vett onnan. Majd azzal a képhez mezítláb megjelenni, utána kapott mindenki egy festést a főnöktől a homlokra. Majd egy édesség evés. Holnap pedig délelőtt 11-től Purjah lesz a cégnél. Ami maga az imádkozás, csak gondolom hosszabb változatban.

A virágok egyébként most valamiért fontosak, majd később leírom, hogy miért. Mindenhol az utcán lehet venni, rengeteg helyen van most. Kaptunk a cégnél kettőt, egyet a képhez kellett rakni, másikat pedig a számítógéphez. Azt mondják, hogy tisztelik így a tárgyakat, műszaki cikkeket is. És ez az ünnep a napja annak, hogy valami műszaki eszközt vegyenek az emberek, mármint a holnapi, így akkor majd nagy zsúfoltság lesz ott, pl.: a motorboltban is.

Az ünnephez tartozik ez a botos tánc szerintem, mert csak most láttam eddig ezt, semelyik ünnepen nem, most pedig minden nap valahol látom.

A forgalmat rendőrök és helyi emberek irányítják, erre főleg este van szükség, mivel nincsenek lámpák, és sokszor a helyi adottságok sem segítenek. Mondjuk, az indiaiak kicsit máshogy fogják fel a közlekedési lámpák jelentését. Vagy inkább kitágítják a zöld jelzést, ameddig csak lehet. Pl. ha zöldből lett piros, akkor addig mennek, amíg a kereszteződésben nem jön a másik tömeg keresztbe, habár a jelzőlámpát ekkor már ők rég elhagyták. Sokszor van visszaszámláló a lámpák fölött, hogy meddig tart még a piros jelzés, de így kb 8-10 mp-cel a zöldre váltás előtt elindulnak.

Aztán este igen hosszú lett az út, mert csak a corporation nevű buszmegállóig tudtak elvinni. Onnan volt szerintem vagy másfél óra, és az eddig látott és utazott legzsúfoltabb busz, itt tényleg kint lógtak már az emberek az ajtón kívül. Nem ritka látvány ez itt, de még nem utaztam ilyenen. Szerencsére ülőhelyem volt, és csak azért, mert pont akkor voltam jó helyen, amikor bekiabálta a helyi elosztó csávó, hogy „line”.

Ami meg komoly volt, hogy a videókat visszanézve láttam meg a buszra kapaszkodók közt az egyik srácot, aki épp a szobatársam itt. Amikor a videót csináltam, akkor csak kinyújtottam a kezemet, nem is néztem, hogy ki merre van, mert nem a legszélső ülésnél ültem.

A szobatársam Ramy, aki a volt tunéziai elnöknek és IMF elnöknek, Hedi Nouria-nak az unokája. Ehhez méltóan is él, rengeteg helyen járt már életében, és ahhoz, hogy Indiába jöjjön is csak két nap kellett neki, hogy eldöntse.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/111005?authkey=Gv1sRgCNGpt8SFzLHADg

 Ma reggel Smita-val motoron be a munkahelyre. A vége felé, pont a cégnél nagyon nagy dugó volt. Később kiderült, hogy miért, legyen annyi elég, hogy tegnap valami balhé volt, és ma egész nap rendőrök vigyáztak a rendre, de nem volt mire, csak a békesség kedvéért voltak ott. A boltokat bezáratták, csak este hatkor nyithattak ki. A munkahelyen most már kezd mindennapos eseménnyé válni az áramszünet, így a HR-es kitalálták, hogy angol kurzusokat tartanak ekkor, hogy ne menjen kárba az idő.

Ha az áramkimaradásokat leszámítjuk, akkor is volt még valami, ami miatt a munkakörülmények nem voltak ideálisnak nevezhetőek. A Navaratri ünnepség otthoni ceremóniája volt a ház tulajdonosánál, amiből mi csak az irdatlan mennyiségű füstöt éreztük.

Este elvileg a High Spiritbe mentünk, de ez még most nem biztos. Oda mentünk, de volt nagy ügy. Csak megint a fura beléptetési szabály. 

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/111004?authkey=Gv1sRgCNTi_eX9z4_2xAE

 Ma reggel tehát busszal mentem átszállással, majdnem teljes sikerrel, csak egy kicsit kellett riksázni, mert közel voltam, de nem tudtam, csak nagyjából az utat. Jara-val mentünk együtt az egyiptomi lánnyal, a másik lakásból.

Munkában sok érdekes nem volt, csak egy kétórás áramszünet sok adatvesztéssel. Közben teázás kint a közeli kishelyen. Reggel ettünk valami reggelit, ami furán készített rizs, mindenki azt ette ott. Volt egy szép indiai lány, szép ékszerekkel. Teáztak az anyukájával, majd utána felszálltak a kukásautóra és szedték tovább a szemetet. Az áramszünetben Amol mesélt Shivajiról, hogy a harcolási módszerét tanítják Oxfordban is, meg, hogy hogyan szabadult meg a börtönből egyszer. A lényeg az volt, hogy rengeteg csomagot küldött, mindegyikben édességet (azt nem tudom, hogy azt hogyan csinálhatta bent, de lehet, hogy megengedték neki). Aztán egyre több dobozt küldött, és egyre nagyobbakat, végül becsomagolta magát, és így.

Aztán estére találtam egy fuvart egy csinos lány személyében a cégtől. Smita pont ott lakik, 4 perce, mint ahol én. Wadgaon Sheri ez közelebbről a hely neve.

Este átmentem a másik lakásba, most voltak ott. Találkoztam a magyar lánnyal is. Ott még van három brazil meg egy olasz sráccal találkoztam még, többen nem voltak ott.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/111003?authkey=Gv1sRgCMzh4IbizNiagAE

 Ma meg is volt az első móka a lakótársakkal. Majdnem mindenki jött, kivéve Maria az indiai srác és Andreas, így hatan mentünk a lakásból és még egy lány jött, Rita. Ő is Tajvanról érkezett, mint Tobi (Tóbiás). A lánynak ez az angol neve, a fiúnak pedig ez a német neve. Sinhagad Fort-ot néztük meg, 45 km-re Pune-től. A Fort gyakorlatilag egy vár, a 17. században épült sok Shivaji irányítása alatt. Az adott területet irányítók mentek fel oda, amikor jött az ellen. Meg a katonák. Egy ideig tudtak ott élni, volt ott raktár, meg valamilyen termelés is. Egy viszonylag nagy területet kell elképzelni. Ez speciel kb. négy-öt focipályányi volt.

Na és az van, hogy a srácok bérelnek motort, azzal mentünk. Indiai jogsijuk nincs, az európai meg nem érvényes itt, úgyhogy így oldják meg. Nem kell aggódni miattam sem. Szóval motorral oda, közben volt egy tó, ahol megálltunk. Kacsáztunk, és néztük, hogy pár indiai hogyan fürdik ott. Itt kérdezte meg Benjamin, hogy hívhat-e Bobnak, mert úgy nézek ki. Mondtam, hogy nyugodtan, hisz gyakorlatilag itt az a második nevem. Még a céges fizetési papíron is így vagyok írva, az itteni nevezlsi rendszer alapján. Mark Robert Kondas.

Tó után tovább, motorok hegy lábánál lerakása, irány fel. Egy durva mászás volt, de élvezhető. Meredekebb, mint amin valaha részt vettem. És több kígyó is volt, mint amivel eddig találkoztam hegymászás során. Mondjuk csak egy, az is kicsi, de nem baj. Félúton eleredt az eső, úgyhogy szétáztunk a végére, mert elállni nem akart. Útközben, kb 100 méter szintkülönbségenként volt egy-egy pihenő, mármint bolt, kajálda, sült kukoricás, limonádés.

A kígyókkal meg az van, hogy állítólag, amelyik a hideg helyeken lakik, az nem mérgező, vagy hogy írják ezt. Itt a hegyen elég hideg volt, mondjuk csak az eső után. Fent nem lehetett sokat látni, csak nagyritkán, amikor a felhők továbbálltak a hegy oldalából. Szép látvány volt. A hegy talán 1500 méteres, és talán 7-800-ról indultunk. Az fura volt, hogy itt minden zöld, még egy ilyen viszonylag magas hegy tetején is, máshol csak sziklák vannak, de itt ugye folyamatosan esik az eső. Körbenéztünk, ettünk, elvileg valami helyi finomat. Sárga volt, finom volt, a nevére nem emlékszem.

Lefelé jövet már nem nagyon lehetett használni az utat, meg el is fáradtunk, ott durva lett volna lejönni. Jeeppel jöttünk le, az is, kb, mint a filmekben, a 8+1 személyesben 11-en ültünk, de úgy, hogy még két embert be akartak rakni mellénk. Talán, ha mind indiaiak lettünk volna, akkor ment volt. Szerpentinen lejövetel után gyalog kellett volna menni, persze a rossz irányba indultunk el, így plusz 1 óra volt. Megérkezés a motorokhoz pillanatokkal a sötétedés előtt. Viszont a móka ezután jött csak. 1 km után az erdő közepén az egyik srác motorja leállt, lehetetlen volt beindítani. Jött egy riksa, semmi angoltudású két csávó ült benne, próbáltak segíteni. Aztán elidőztünk ott egy ideig, aztán toltuk a motort be egy faluba, kb félórára volt a lerobbanástól. Ott fiatalok voltak, tök rendesen segítettek, vagy három motorboltból egy volt nyitva, elemlámpával világítás, 2 óra javítás, a srácok meg ott vártak velünk, ha esetleg nem sikerülne megjavítani, akkor találnak valamit. Végül sikerült, és haza is értünk.

Most ezt csak gyorsan leírtam, így az izgalmassága az írásnak megkérdőjelezhető, csak rengeteg dolog van most a napokban, amit csinálni kell, és amit kéne. 

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/111002?authkey=Gv1sRgCI3w9IDnhfPkFQ

Igen, ott vagyok a mai nap után, hogy képtelen vagyok leírni a dolgokat. Szerintem egy év kevés arra, hogy Pune-t megnézzem. Jó, mondjuk alaposan. És mondom ezt a fesztiválszezon közepén. Képtelen vagyok leírni a dolgokat, mert tényleg csak átélni lehet. Tényleg igazából most mi jó lehet abban, hogy az étteremben várom a kajámat elvitelre. És rengeteg minden, de ezek inkább érzések, mint történések, talán az elmúlt napok történéseinek emléke, vagy csak a mainak, amibe a sok érzelgés után lassan belekezdek.

Szóval reggel lakás leadva, egy másikba átköltözve. Kicsit nehezen ment a megtalálás, de mondjuk, hogy összejött. A munka egyre jobban tetszik, a munkaidő pedig valahogy az elejétől nem tűnt soknak. Talán jó ez a rendszeres megszakítás, ami alatt a teaszüneteket és az ebédszünetet értem. most lesz egy projekt, amiben nagyon részt akarok venni, de az is lehet, hogy ez egy egyemberes feladat, persze a folyamatos konzultáció biztos lehetséges. Csak a megrendelőnek nincs pénze, úgyhogy lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Egyébként egy nő, aki megörült Magyarország hallatán, mert van egy nagyon jó barátja onnan, András. Egyébként a nők és a lányok angolja sokkal jobb, sokkal egyszerűbb megérteni, mint a férfiakét. Igazából fura akcentussal beszél az összes lány, de legalább ugyanolyannal, és érthető félével.

A project egyébként egy olyan gép építése, vagyis tervezése, ami már létezik. De az túl drága. Egy emberi izomerővel hajtott gép, aminek a feladata, hogy a falukban, ahol nincs áram, a kisebb feladatokat elvégezze. Pontosan nem tudom, milyen feladatokra gondol, de amilyen példát mutatott, ott a gép kávét darált. Szerintem ez egy szép és nemes feladat, ami az emberek életét könnyíti meg, és nem úgy, hogy közben sok kárt okoz.

Szóval a munka után, ami jelenleg úgy néz ki, hogy SolidEdge-es modelleket modellezek újra SolidWorksben átvitt egy fuvar az új helyre. Azt mondta, hogy tudja, hogy hol van a Brahma Suncity (a hely, ahova az első napon megérkeztem), de félúton megkérdezte, hogy szerintem jó helyen vagyunk-e. Aztán hely megtalálva, pár ismerős arc a lakásban, pár ismeretlen úgyszintén.

Egyébként visszatérve az utazásra ott volt rengeteg dolog, amit nem lehet leírni sehogyan. A régi Pune-Mumbai úton mentünk Dapodi, Bopodi és még két kisebb város érintésével. Kb annyira különálló városok, mint Budaörs, semennyire. Azt amúgy, hogy hol kezdődik egy város, nem nagyon írják ki. Szóval mentünk és rengeteg minden volt, rengeteg templom, sok ember, sok színes utca a Navaratri miatt, sok régi épület, sok dolgozó gyerek. Csak néztem és néztem.

Még azért egy kis pihenés kéne, ezért lehetek összeszedetlen. Az új lakás mondjuk, hogy nem olyan üres, mint a másik volt, de szekrény például senkinek nem jut. Két lakás van itt a Brahma-ban, fele a gyakornokoknak itt lakik, másik fele egy másik épületben. Mindenkinek a nevére nem emlékszem, de itt lakik Matthias Dániából, Andreas és Benjamin Németországból, Rámi Tunéziából, egy indiai srác, aki csak tanul itt, Tobi Tajvanból, Haki Japánból, de ő lelép holnap, és még két lány, az egyik New Yorkból, és Maria Kolumbiából. A másik lakásban mások laknak, köztük a magyar lánnyal, aki holnap érkezik vissza valahonnan. Diwalira senkinek nincs terve még, kivéve az egyiptomi lánynak, de ő hazamegy.

Amit tudni kell róluk, hogy a kolumbiai lánynak például ez az ünneplés dolog kicsit műnek tűnik, vagy erőltetettnek, merthogy náluk, ha ilyen van, akkor tényleg mindenki kint van az utcán és táncol. Hát, nekem már ez is lenyűgöző mennyiségű ember egy helyen, de lehet, hogy ő nem látta azt, amit én láttam:).

Rámi egy hete van itt. Kicsit laza srácnak tűnik. Most hívta az anyukája, hogy igazából mit csinál Indiában, mikor neki most Kanadában kéne lennie.

Az egyiptomi lány (ő a másikban lakik) pedig sajnált, hogy mi magyarok mennyire odavagyunk Indiáért (merthogy a magyar lány is, akiről kiderült, hogy Ildikó a neve, de ők csak Kó-nak hívják). És, hogy milyen szegényes lehet az élet otthon nálunk. Most őszintén megmondva, lehet, hogy igaza van.

Matthiaséknál az irodában naponta ötször elmegy az áram, mondhatjuk, hogy ez nem valami jól megoldott dolog ott. Ezért nekik van szünetmentes tápegységük a számítógépekhez. Nekünk nincs, nálunk csak hetente egyszer vagy kétszer megy el az áram, de akkor a gépek is.

Akik itt laknak, ők is buszoznak, van aki kb olyan messzire, mint én, és majdnem abban az irányban, így hétfőn valószínűleg együtt megyünk.

Brahma Suncity egyébként a leggazdagabbnak tűnő épületkomplexum, amit valaha láttam itt, viszont sokkal durvább a környezet, mint pl. Someshwarwadiban volt.

Egyébként Kalyani Nagar, Brahma Suncity, CL-1 épület, 604-es szoba. Ha valaki erre járna, és az előző címet keresné.

A lakásról és társakról egyelőre ennyit.

Körbenéztem, mondjuk már csak sötétedés után, hogy mi van itt. Van egy hely, ami olcsó Pure-veg, és jó kaját is adnak. Greenthing a neve. Azt hittem, hogy semmi nincs itt, mert, ahogy jöttünk az úton eléggé város vége hangulata volt. Aztán pont egy utcával arrébb sok minden van. Az utcán pedig ma tartott az ünneplés. Ma a nők táncolnak. Vagyis ez is inkább 80%ban igaz. Megy a zene, táncolnak. Két darab fadarabbal, ami kb. dobverő méretű, csak vastagabb annál.

Ma kaptam egy sms-t a magyar telefonomra, hogy üdvözölnek Maharashtra hálózatán. Mondjuk Maharastra-t írtak. De azért kösz, így másfél hónap után.

És még egy dolog, amit már írtam, de nem árt emlékezni. Este minden sokkal szebb, és minden este történik, csak azokról lehetetlen normális fotót készíteni.

Az még Rajnál derült ki, amikor voltam náluk egy hete, hogy Gujaratban komolyan veszik a dolgokat. Ott teljes alkoholtilalom van. Illetve az most erősödött meg, hogy a vegetáriánus dolgot (egyelőre még nem sok minta alapján) ott komolyabban veszik. Merthogy az itt élő srác is Gujaratból származik. 

(a kepek elvileg jok, nem forogtak vissza marmint 29-en sem)

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/111001?authkey=Gv1sRgCMHEw4ixs8zyHg

 Na, a reggel jó nehezen indult, majdnem elaludtam a buszmegállóban. Kicsit későn feküdtünk le. Lehet, hogy a fáradtság miatt, lehet, hogy a tegnapi fényképnézegetés miatt, de ma reggel tényleg nagyon tetszett minden. Elmondhatatlan érzés igazából, és tényleg nem tudom miért, de nagyon nagyon nagyon tetszett minden. Az utcán az anyuka a lányával is, pedig már többször láttam őket.

Az utcán van egy fa, ahol szintén szoktam látni embereket imádkozni. A fa megérintésével és imádkozással történik mindez.

Munka kicsit nehezen ment, tényleg fáradt voltam.

Manoj vett motort. Meg is ünnepelte facebook kiírással, illetve egy virágfűzért is elhelyezett az új motoron.

Holnap reggel költözöm a főnök segítségével. Így a munkahelyről munka után oda. Ezért felmentem Apeksha-hoz és Raj-hoz elköszönni. Apeksha egy sundar mulgi, vagy mondhatnám, hogy chammak chalo, viszont a szülei nagyon szigorúan fogják, az utcára nem engedik le este 10-kor. De azzal meg semmi baj nem volt, hogy én mentem fel hozzá és beszélgettünk egy csomót.

A cégnél lévő színpad egyébként aktív volt eléggé. Délutántől kezdve mentek a tiszteletadás, aki arra jár, és fel tud menni a színpadra, az felmegy, megkongatja a harangot, és a szeptember 15-i módszernek megfelelően imádkozik. Este nyolckor viszont elkezdődött valami más. A színpadon egy két ember táncolt felváltva. Tipikus maráti és hindi zenére a megfelelő táncot. És múltkor, talán másodikán, amit írtam az megdőlni látszik. A hindi táncok között is van gyors, energikus. Érdekes volt, de felvételt nem készítettem, mert a tegnapi nap után még nem raktam fel a képeket. Vagyis szerencsére egy részét igen, na de ez már nem tartozik ide.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110930?authkey=Gv1sRgCKWI6rLPnaC1nQE

 Az utóbbi napokban keveset írtam, kicsit lelassultak az események, meg lehet, hogy elfáradtam kicsit. Viszont ma is elfáradtam, főleg azért, mert rengeteg dolog történt. Úgyhogy lehet, hogy már el is felejtettem valamit, és lehet, hogy később fog csak eszembe jutni, persze, csak akkor, ha volt annyira fontos. És előre szólok, hogy az írás ma rengeteg lesz.

Reggel: Amikor múltkor mondták, hogy 50 Rs (kb.: 220 Ft) egy hajvágás, akkor nevettem. Amikor elmentem a fodrászhoz, akkor már nem nevettem, nem azért, mert sokat kért, csak nem volt kedvem nevetni. Teljesen normális volt, nem is az utcán volt, hanem épületben, és tisztaság volt, a körülményekhez képest. A vágás után huszonöt rúpiát kért el. Én ezt nem is értem.

És még többet is foglalkozott velem, mint amihez szoktam. Mindent ollóval, semmit géppel. A kis cuccokat meg borotvával (újonnan bontott pengével, nyugi).

Aztán csináltam lecsót. Kicsit vízzel fel kell javítani, mert itt a paradicsom inkább kemény. Egyébként a boltokban főleg narancssárga paradicsommal találkoztam eddig, sőt van, amelyik még zöld. És őszintén megmondom, nem finom. Nem a zöld, még a piros sem. Azokhoz, amit otthon növesztünk még hasonlítani se lehet.

Lecsót csináltam kipróbálásra Deshpande úrnak és családjának. Előttem nem próbálták ki, vacsorára ették meg, a másnapi elmesélések alapján a fiának, Vijayendrának nagyon ízlett. Arról nem esett szó, hogy ő mit gondol róla. Egyébként nem volt az igazi a fura paradicsom és a kaliforniai paprika miatt. Meg a hagyma is igazából olyan félig lila félig vörös.

A képek elején van egy olyan tábla, amin az írás így kezdődik: „If we do not litter on road abroad…”. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy azért, mert nincs egy kuka sehol. Az más kérdés, hogy azokat az emberek lopták el.

Bementem busszal a városközpontba. Az is érdekes, hogy már sokadjára tudnak teljesen hülyeséget nagy meggyőződéssel állítani. Szóval volt busz Shaniwarwada-hoz. Én tudtam, a srác mondta, hogy nincs. Csak azt akartam kérdezni, hogy melyik az. Azért mentem oda, mert amikor múltkor a Katraj-hoz mentem, akkor erre ment a busz, és nagyon érdekes volt az utca. A buszmegállóban egyébként megint találkoztam egy gekkóval. Most már nem féltem, csak megijedtem. A nap során pedig még eggyel találkoztam.

Le is szálltam ott, ahol kell, és gyalogoltam. Vettem pár cuccot, de persze ami igazán érdekelt volna, azt nagyon nehezen lehetett találni. Egy sapkát kerestem, mert irdatlanul sütött a nap. Meg jó lesz az még. Férfi tradicionális ruhát nem láttam.

Szerintem csodás képeket csináltam az utcáról, a piacról és a kis boltokról. Vannak tényleg olyan kis boltok, ahol az ember elfér, de kinyújtani nem tudja a karját. Ha üres lenne, akkor is csak két ember férne ott el.

Ez az öreg Pune, vagy is az óváros. Vannak durván épített házak, azokról is van kép. Ami még érdekes, hogy minden utcában több templom is van. Ez csak a belvárosra jellemző egyébként, persze sok van a külvárosban is. De, hogy egy utcán kétszáz métert menve négyet is láttam, az azért már soknak mondható. Volt még rengeteg ember, de ez nem újdonság. Ez a mindenki árul valami kis dolgot, ez nagyon érdekes. Azokkal a srácokkal viszont nehezen lehet bírni, akik viszont nem boltban, hanem az utcát járva árulnak. Valami ajándéktárgyat próbálnak eladni. Még pár nappal ezelőtt is volt egy ilyen, 300 Rs-ről indult úgy, hogy kettőt ad azért. Aztán „lement” 200-ra per darab:). Aztán a „mondjak én egy árat”. Minek mondjak, ha nem akarok venni semmit? Jó nyilván ez a trükk. Ilyenkor vagy terelem a témát, vagy megkérdezem, hogy figyi, itt leszel-e jövő héten, és akkor megígérem, hogy jövök, csak most nincs pénzem, vagy egy teljesen irreális árat mondok. Amiért még talán meg is venném egyébként.

A városnézés során kiderült, hogy, ha leülnék egy sarokra, akkor is annyi mindent látnék egy óra alatt. Persze mondjuk csak a főúton, ha nevezhetünk bármit itt annak. Mászkálás után elindultam, hogy odaérjek a vendégségbe. Már majdnem elértem a célt (amit egyébként csak tippeltem, de végül kiderült, hogy tényleg nagyon közel voltam, kb. 4 perce gyalog), amikor a nagy melegből olyan hihetetlen eső zúdult le, amit még nem láttam. Lehet, hogy csak azért tűnt soknak, mert nincs csatornarendszer, de az egész út megtelt vízzel. Több mint egy órán keresztül esett. De vannak olyanok, akiknek ekkor is dolgozniuk kell, például a teaidő nem függ az esőtől, így azt kézbesíteni kell. Van, akinek ez a feladata, hogy teát vigyen oda, ahova kérnek.

Appanál odaadtam a lecsót és megnéztem Krishna babáját. Kis indiai gyerek, rengeteg hajjal. Aztán beszélgettünk. Valahogy úgy van ez az egész, hogy ők csak ebben a kis lakásban laknak, amiről írtam, és nem külön alszanak. Vagyis. Szóval Appa a fiával a földön alszanak. Most a felesége a lányukkal él, a szomszéd lakásban addig, amíg a névadási ünnepség nem lesz. És addig Krishna férjének a saját családjával kell élnie, majd utána fognak közösen élni. Egyébként ez a család láthatóan és saját bevallásuk szerint is nagyon hagyománytisztelő.

A hagyományokhoz hozzátartozik, hogy a bráhmin kasztba tartozók a gyerekeiknek istennevet adjanak. Appa igazi neve: Shriram. A fiát, amint írtam Vijayendrának hívják. Ez Indra isten másik neve. Indra pedig Vishnu egy másik neve. Lánya Krishna, ezt a nevet nem kell magyarázni. Az ő férje Simith, ami pedig Ram egy másik neve. Appa felesége Junke (?), ami egyenlő Sitah-hal. Csak pár példa a szűk családi körből.

A délután még képeket néztünk a tavalyi Diwaliról, és ekkor érzékenyültem el. Amikor meghívott, hogy ünnepeljünk együtt a Diwali alatt, akkor arra gondoltam, hogy elmegyünk a városába, és nem is tudom, mit csinálunk 2-3 napig. Erre gondoltam. De ők ugye tartják a hagyományokat, ami a fényképek alapján ki is derült, hogy pontosan mit takar ez a Diwali alatt. És akkor itt jön az, hogy inkább majd leírom, ha átéltem. De nagyon nagyon érdekes lesz. Október végén. A város neve, ahova megyünk Phaltan. Komolyan remélem, hogy nem fogok sírni majd, ha részt vehetek benne.

Viszont Phaltanról írok egy keveset, habár még nem jártam ott. Ram templom van ott, amikről szép képek mutattak. A bejáratnál két vigyázó szobor van, Jay és Vijay. Ram mellett szokás még három embert ábrázolni. Bátyját Laxman-t. Sitah-t, és még valakit, akit nem írtam le. Illetve a majom istent, Hanuman-t (a Someshwar templomban is van szobra). Ő az erő és, vagy az izmok istene.

Mialatt beszélgettünk és képeket nézegettünk beesteledett. Minden reggel és este a felesége körbejár a szobában egy kis csengővel és füstölővel (Agharbathi). Így volt ez ma is. Mindezt azért, hogy az istenek felébredjenek.

Aztán keveset körbenéztünk a városban. Ettünk is. Ja, igen, említettem, hogy megnézem milyen a Navaratri a városban. Hát összesen egy darab színpadot láttam, és csak egy felvonuló csoportot. Zenéltek a szokásos módon. Ettünk Raghad Purit. Jó dolog, zöldséges ügy. Az egyik legjobb utcamenti kaja.

Aztán lerakott az FC roadon, onnan buszoztam haza. Hazafelé azért nehezebb buszt találni, a központból kifele, de körbekérdezéssel megoldható. A legjobban hangzó opciót választva haza is jutottam, ahol már a vendégek meg is érkeztek. Erről csak kevés sejtésem volt egyébként. De jól sikerült az este. Szóval búcsú buli volt. A két lakótárs lelép. Alma, a lány visszamegy tanulni Ausztrába. Ő egyébként albán. A srác, Dhruv Máltára megy, egy teljes évet, aieseceskedni. Mondjuk egy tanulmányi évre megy, és furán hangzik azért, hogy amikor visszajön júniusban, akkor én még mindig itt leszek, sőt, többet, mint amit eddig itt voltam.

Szóval voltak emberek, tízen voltunk. Elvoltunk. Volt egy srác Utta-Pradish-ből (talán jól írom). A Diwalira visszatérve csak annyit, hogy ez a fények ünnepe. Ő mesélte, hogy ez azért van, mert a város, ahol ő lakik, Ayodhya nagyon közel van Ram lakhelyéhez, Bhasti-hoz. Amikor Ram visszatért, akkor így üdvözölték.

Voltak még mások is innen-onnan. Volt egy nigériai srác, de vele már sokszor találkoztam. Nigériainak mondja magát. Apja nigériai, de sose találkozott vele. Láthatóan nem teljesen fekete. Anyukája brit. Ő pedig születése óta itt él.

Es majd az lesz, hogy a kepek nincsenek beforgatva, igy lehetett egyelore megoldani.

 https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110929?authkey=Gv1sRgCMSv2dmO7sulCg

lassan meg lesz a kovetkezo is, csak nem volt idom elmenni kepeket feltolteni a geprol.

Augusztus végén volt a Krishna fesztivál, 22-én. Akkor írtam, hogy táncoltak az emberek az utcán reggeltől estig, nem nagyon változatos zenére.

Az egyiket megtaláltam.

https://www.youtube.com/watch?v=DGLMpRD-F3Y

Ezt szeretik itt.

A mai nap kezdődik meg a Navaratri, vagyis a kilenc éjszaka ünnepsége. Kilenc éjszakáig imádkoznak egy idolhoz, Kali-hoz. Ő az, aki a gondosszal, a démonokkal megküzd. Kilenc napig küzd velük, majd a tizedik napon (Dussera) legyőzi azokat. Megnyugtató, hogy ezt előre lehet tudni.

Estefelé az idol hozatalával kezdődött az ünnepség. Nők, férfiak és gyerekek, ugyanúgy, ahogy Ganesh-t hozták, Kali-t is hozták szekéren. A dobosok ugyanazt dobolták, de attól az még jó. Elhelyezték a színpadon a szobrot, és mostantól kilenc napon keresztül fognak ott imádkozni.

Holnap körbenézek a városban is, ott mit csinálnak. Holnap ugyanis megint munkaszüneti nap lesz a generátor miatt.

Ma felvettem a kapcsolatot a magyar lánnyal, aki szintén itt él. A bolíviai srác adta meg a számát, ő azt mondta, hogy Coll-nak hívják, de végül elfelejtettem megkérdezni a lányt, hogy mégis mi a neve, mert gondolom nem az. A Diwali-ra szervezés miatt is hívtam, de neki is csak egy szabadnapja lesz. Nekem meg öt, plusz a két hétvége. Deshpande úr említett egy utazást a hajdani városába, Phatal-ba, de ez megint a jövő, jobb a múltról írni.

A lakótárslánynak sikerült képeslapot vennie. Goában. Pune-ban ő sem talált.

 https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110928?authkey=Gv1sRgCPHtorej9-3mFA

A gekkótól félni nem kell, csak megijedni, az emberre teljesen ártalmatlan. Mondjuk azért jobb volt tartani a távolságot, amíg erről meg nem bizonyosodtam. Állítólag a főnöknél is van négy vagy öt. Amúgy érdekes, hogy ők csak gyíknak nevezik, nem gekkónak.

A mai napról csak annyit, hogy még életemben nem ijedtem meg gekkótól. Ez idáig. Rendesen rám jött a frász, amikor hazaérve épp egy uborkát pucoltam volna meg és a konyhapulton elkezdett mászni hirtelen nagyon gyorsan és azzal a fura „S” alakú mozgásával. Egyrészt ilyet élőben még nem láttam, másrészt meg, nem is számítottam rá. A többiek mikor megérkeztek mondtam nekik, úgyhogy ők csak féltek, de nem ijedtek meg. Aztán közös erővel megoldottuk.

Más ma nem történt, csak a munka.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110926?authkey=Gv1sRgCJqRmuCPpfWOXA