Es mielott megint elfelejtenem, boldog 7. bajnoki cimet a Sleepwalkersnek, boldog nb2 bajnoki cimet a sleepwalkers2-nek, es boldog bajnoki cimet a sleepwalkers softball csapatnak.
Ma a képeken kívül még nem történt semmi. Reggel akartam készíteni Smita-tól képet, ahogy az út mellett állva megáll, leveszi a cipőjét és bukósisakban imádkozik. Nem akartam ezzel megzavarni, így még indulás előtt megkérdeztem, hogy mit szólna hozzá, de így sajnos levette a bukósisakot. Két helyen is megállunk minden nap. Egy Shiva és egy Ganpati templomnál.
A képeken még: hagyományos tűzhely rakása, és azon étel készítése. Persze a cég földszintjén, így volt megint füst az egész házban, de szerencsére csak este, kb. tíz perccel a hely elhagyása előtt.
Meg a képeken még: rengeteg chili.
Sikerült találni az utcában egy boltot, és ezennel a másodikat, amiben valaha voltam itt és olyan jellegű, mint egy otthoni CBA, jellegre helyesen. Nagyobbal még nem találkoztam, de nem is akarok, így is kicsit letört ez. Vagy, hát annyira nem, de nem akarom, hogy ugyanolyan legyen, mint otthon. Még mielőtt indultam volna ez volt az a dolog, amitől féltem, hogy kevés különbség lesz, főleg, ahogy állították, hogy Pune egy nagyon fejlett város. Persze látszik azért, hogy bőven van, de az is biztos, hogy régebben, pár éve, vagy pár tíz éve nagyobb lehetett. És az is biztosra vehető, figyelve a fiatalok viselkedését és hozzáállását a dolgokhoz, hogy később még kevésbé lesz más. Nyilván.
Megint okosakat nem akarok mondani – és nem is lesz sok okosság benne -, csak azt, ami történik, és ami eszembe jut ezekről.
Amikor megkérdeznek valami tipikus magyar szokásról, akkor főleg a húsvéti ünnepséget szoktam elmesélni. Mesélve szép, de, most komolyan, azt ünnepli még valaki a városban, úgy ahogy gyerekkorunkban csináltuk, a házakat járva? Vagy csak nálunk szoktattak le erről a nők engem? Pedig elmesélve tök büszke vagyok rá, hogy milyen szépeket mondok, és, hogy mennyire tetszik nekik.
A tárgyi dolgok emlegetése meg jó, de az csak felsorolás, a felfedezők, a zene, a tánc, az étel. A tánc is csak úgy lenne érdekes, hogy, ha tudnék magyar táncot táncolni. De ilyen helyekre járni már fiatalon is, a többiek szemében gáz. Jó, sok újat nem mondok, legyen csak emlékeztető. Amúgy mindennek lehetne határa, annak is, hogy tudjunk magyar dolgokat (zenét, táncot, éneket, szokásokat), de annak is, hogy ne szűküljünk be sávokba, és így az érdeklődőket kizárjuk a dolgokból.
Az is lehet, hogy csak azért van nehéz dolgom, mert speciális a helyszín a sűrű programokkal, a más felfogású vallással, és a többivel. Lehet, hogy máshol megőrülnének, hogy Magyarországon mennyi különlegesség zajlik (?) ma. A hangsúly azon van, hogy MA. Nem azon, hogy milyen örökségünk van, mert az tényleg gazdag, érdekes, és különleges. Nem is erről szólt ez a három bekezdés.
Ami ma van és érdekes, az is csak rétegeknek szól, pl.: fürdők, kiállítások, kocsmák.
https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/111008?authkey=Gv1sRgCNzr-tiYnJmv5QE
