Smita keddenként nem eszik semmit, ezzel tiszteleg Ganpati istennek. Sajnos sok a munka sok, de majd valahogy jóvá íratom magamnak később. Csak emiatt a napból nem marad sok, és történetekre se jutja a rövidített teaszünetekben.

Az pedig nem az én mentalitásom, hogy reggel ne kelljek fel, és ne menjek be dolgozni, csak úgy, több napon keresztül, ha már a cégen keresztül kijöhettem ide. Meg ez azért még otthon is durva lenne. De van, akivel ez előfordul itt.

Az is kedves, hogy a tajvani srác németül beszél a német sráchoz, aki mindig angolul válaszol neki.

Van egy srác a cégnél, aki Tamil Naduból jött. Mondott valamit a nevekről, de csak félfüllel hallottam, nem nekem mondta, hogy ott talán úgy van, hogy kap egy nevet, plusz az apja neve, de annak vezetékneve nélkül. Ez ugye kettő. De valamiért itt három volt írva, és a harmadik a kasztjának a neve volt. Majd később belekérdezek részletesebben.

Nem olyan régen jött Maharashtrába. Valamiért nem beszéli a hindit, így az is fura, hogy két indiai muszájból beszél angolul, mert csak ezen a nyelven értik meg egymást.