Az utóbbi napokban keveset írtam, kicsit lelassultak az események, meg lehet, hogy elfáradtam kicsit. Viszont ma is elfáradtam, főleg azért, mert rengeteg dolog történt. Úgyhogy lehet, hogy már el is felejtettem valamit, és lehet, hogy később fog csak eszembe jutni, persze, csak akkor, ha volt annyira fontos. És előre szólok, hogy az írás ma rengeteg lesz.

Reggel: Amikor múltkor mondták, hogy 50 Rs (kb.: 220 Ft) egy hajvágás, akkor nevettem. Amikor elmentem a fodrászhoz, akkor már nem nevettem, nem azért, mert sokat kért, csak nem volt kedvem nevetni. Teljesen normális volt, nem is az utcán volt, hanem épületben, és tisztaság volt, a körülményekhez képest. A vágás után huszonöt rúpiát kért el. Én ezt nem is értem.

És még többet is foglalkozott velem, mint amihez szoktam. Mindent ollóval, semmit géppel. A kis cuccokat meg borotvával (újonnan bontott pengével, nyugi).

Aztán csináltam lecsót. Kicsit vízzel fel kell javítani, mert itt a paradicsom inkább kemény. Egyébként a boltokban főleg narancssárga paradicsommal találkoztam eddig, sőt van, amelyik még zöld. És őszintén megmondom, nem finom. Nem a zöld, még a piros sem. Azokhoz, amit otthon növesztünk még hasonlítani se lehet.

Lecsót csináltam kipróbálásra Deshpande úrnak és családjának. Előttem nem próbálták ki, vacsorára ették meg, a másnapi elmesélések alapján a fiának, Vijayendrának nagyon ízlett. Arról nem esett szó, hogy ő mit gondol róla. Egyébként nem volt az igazi a fura paradicsom és a kaliforniai paprika miatt. Meg a hagyma is igazából olyan félig lila félig vörös.

A képek elején van egy olyan tábla, amin az írás így kezdődik: „If we do not litter on road abroad…”. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy azért, mert nincs egy kuka sehol. Az más kérdés, hogy azokat az emberek lopták el.

Bementem busszal a városközpontba. Az is érdekes, hogy már sokadjára tudnak teljesen hülyeséget nagy meggyőződéssel állítani. Szóval volt busz Shaniwarwada-hoz. Én tudtam, a srác mondta, hogy nincs. Csak azt akartam kérdezni, hogy melyik az. Azért mentem oda, mert amikor múltkor a Katraj-hoz mentem, akkor erre ment a busz, és nagyon érdekes volt az utca. A buszmegállóban egyébként megint találkoztam egy gekkóval. Most már nem féltem, csak megijedtem. A nap során pedig még eggyel találkoztam.

Le is szálltam ott, ahol kell, és gyalogoltam. Vettem pár cuccot, de persze ami igazán érdekelt volna, azt nagyon nehezen lehetett találni. Egy sapkát kerestem, mert irdatlanul sütött a nap. Meg jó lesz az még. Férfi tradicionális ruhát nem láttam.

Szerintem csodás képeket csináltam az utcáról, a piacról és a kis boltokról. Vannak tényleg olyan kis boltok, ahol az ember elfér, de kinyújtani nem tudja a karját. Ha üres lenne, akkor is csak két ember férne ott el.

Ez az öreg Pune, vagy is az óváros. Vannak durván épített házak, azokról is van kép. Ami még érdekes, hogy minden utcában több templom is van. Ez csak a belvárosra jellemző egyébként, persze sok van a külvárosban is. De, hogy egy utcán kétszáz métert menve négyet is láttam, az azért már soknak mondható. Volt még rengeteg ember, de ez nem újdonság. Ez a mindenki árul valami kis dolgot, ez nagyon érdekes. Azokkal a srácokkal viszont nehezen lehet bírni, akik viszont nem boltban, hanem az utcát járva árulnak. Valami ajándéktárgyat próbálnak eladni. Még pár nappal ezelőtt is volt egy ilyen, 300 Rs-ről indult úgy, hogy kettőt ad azért. Aztán „lement” 200-ra per darab:). Aztán a „mondjak én egy árat”. Minek mondjak, ha nem akarok venni semmit? Jó nyilván ez a trükk. Ilyenkor vagy terelem a témát, vagy megkérdezem, hogy figyi, itt leszel-e jövő héten, és akkor megígérem, hogy jövök, csak most nincs pénzem, vagy egy teljesen irreális árat mondok. Amiért még talán meg is venném egyébként.

A városnézés során kiderült, hogy, ha leülnék egy sarokra, akkor is annyi mindent látnék egy óra alatt. Persze mondjuk csak a főúton, ha nevezhetünk bármit itt annak. Mászkálás után elindultam, hogy odaérjek a vendégségbe. Már majdnem elértem a célt (amit egyébként csak tippeltem, de végül kiderült, hogy tényleg nagyon közel voltam, kb. 4 perce gyalog), amikor a nagy melegből olyan hihetetlen eső zúdult le, amit még nem láttam. Lehet, hogy csak azért tűnt soknak, mert nincs csatornarendszer, de az egész út megtelt vízzel. Több mint egy órán keresztül esett. De vannak olyanok, akiknek ekkor is dolgozniuk kell, például a teaidő nem függ az esőtől, így azt kézbesíteni kell. Van, akinek ez a feladata, hogy teát vigyen oda, ahova kérnek.

Appanál odaadtam a lecsót és megnéztem Krishna babáját. Kis indiai gyerek, rengeteg hajjal. Aztán beszélgettünk. Valahogy úgy van ez az egész, hogy ők csak ebben a kis lakásban laknak, amiről írtam, és nem külön alszanak. Vagyis. Szóval Appa a fiával a földön alszanak. Most a felesége a lányukkal él, a szomszéd lakásban addig, amíg a névadási ünnepség nem lesz. És addig Krishna férjének a saját családjával kell élnie, majd utána fognak közösen élni. Egyébként ez a család láthatóan és saját bevallásuk szerint is nagyon hagyománytisztelő.

A hagyományokhoz hozzátartozik, hogy a bráhmin kasztba tartozók a gyerekeiknek istennevet adjanak. Appa igazi neve: Shriram. A fiát, amint írtam Vijayendrának hívják. Ez Indra isten másik neve. Indra pedig Vishnu egy másik neve. Lánya Krishna, ezt a nevet nem kell magyarázni. Az ő férje Simith, ami pedig Ram egy másik neve. Appa felesége Junke (?), ami egyenlő Sitah-hal. Csak pár példa a szűk családi körből.

A délután még képeket néztünk a tavalyi Diwaliról, és ekkor érzékenyültem el. Amikor meghívott, hogy ünnepeljünk együtt a Diwali alatt, akkor arra gondoltam, hogy elmegyünk a városába, és nem is tudom, mit csinálunk 2-3 napig. Erre gondoltam. De ők ugye tartják a hagyományokat, ami a fényképek alapján ki is derült, hogy pontosan mit takar ez a Diwali alatt. És akkor itt jön az, hogy inkább majd leírom, ha átéltem. De nagyon nagyon érdekes lesz. Október végén. A város neve, ahova megyünk Phaltan. Komolyan remélem, hogy nem fogok sírni majd, ha részt vehetek benne.

Viszont Phaltanról írok egy keveset, habár még nem jártam ott. Ram templom van ott, amikről szép képek mutattak. A bejáratnál két vigyázó szobor van, Jay és Vijay. Ram mellett szokás még három embert ábrázolni. Bátyját Laxman-t. Sitah-t, és még valakit, akit nem írtam le. Illetve a majom istent, Hanuman-t (a Someshwar templomban is van szobra). Ő az erő és, vagy az izmok istene.

Mialatt beszélgettünk és képeket nézegettünk beesteledett. Minden reggel és este a felesége körbejár a szobában egy kis csengővel és füstölővel (Agharbathi). Így volt ez ma is. Mindezt azért, hogy az istenek felébredjenek.

Aztán keveset körbenéztünk a városban. Ettünk is. Ja, igen, említettem, hogy megnézem milyen a Navaratri a városban. Hát összesen egy darab színpadot láttam, és csak egy felvonuló csoportot. Zenéltek a szokásos módon. Ettünk Raghad Purit. Jó dolog, zöldséges ügy. Az egyik legjobb utcamenti kaja.

Aztán lerakott az FC roadon, onnan buszoztam haza. Hazafelé azért nehezebb buszt találni, a központból kifele, de körbekérdezéssel megoldható. A legjobban hangzó opciót választva haza is jutottam, ahol már a vendégek meg is érkeztek. Erről csak kevés sejtésem volt egyébként. De jól sikerült az este. Szóval búcsú buli volt. A két lakótárs lelép. Alma, a lány visszamegy tanulni Ausztrába. Ő egyébként albán. A srác, Dhruv Máltára megy, egy teljes évet, aieseceskedni. Mondjuk egy tanulmányi évre megy, és furán hangzik azért, hogy amikor visszajön júniusban, akkor én még mindig itt leszek, sőt, többet, mint amit eddig itt voltam.

Szóval voltak emberek, tízen voltunk. Elvoltunk. Volt egy srác Utta-Pradish-ből (talán jól írom). A Diwalira visszatérve csak annyit, hogy ez a fények ünnepe. Ő mesélte, hogy ez azért van, mert a város, ahol ő lakik, Ayodhya nagyon közel van Ram lakhelyéhez, Bhasti-hoz. Amikor Ram visszatért, akkor így üdvözölték.

Voltak még mások is innen-onnan. Volt egy nigériai srác, de vele már sokszor találkoztam. Nigériainak mondja magát. Apja nigériai, de sose találkozott vele. Láthatóan nem teljesen fekete. Anyukája brit. Ő pedig születése óta itt él.

Es majd az lesz, hogy a kepek nincsenek beforgatva, igy lehetett egyelore megoldani.

 https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110929?authkey=Gv1sRgCMSv2dmO7sulCg

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.