Ma elmentünk egy helyre, ahova egy ideig járni fogok dolgozni. Azon túl, hogy durván messze van, még más érdekessége is van a helynek. Nevezetesen ez egy bentlakásos iskola, bráhminoknak. Ugyanis ez a hagyomány megmaradt régebbrõl, amikor is a bráhmin gyerekek az erdõbe mentek a gurujukhoz tanulni. Itt is egy viszonylag távol a várostól van egy iskola, ahova hattól tizenhat éves korukig járnak és tanulnak a gurujuktól. Egyébként van egy idõsek otthona is az épületben, és a gyerekek nekik is segítenek. Vannak állatok és kert is, bár azt gondolom ez elég természetes. Viszont a fenntartáshoz több pénz kell – és így kerülünk mi is oda –, így a területen található egy kis üzem, ahol lemezalkatrészeket formálnak meg. Onnan szereznek pénzt. Nekünk velük semmi dolgunk, csak van ott egy garázs, ahol van elég hely egy gépnek, amit szét kell szednünk és dokumentálnunk. 

Ma egyébként láttam öt (!) embert egy motoron. Kettõ a szabályos, hármat még elég sûrûn látni (fõleg azt a fajtát, amikor az apa vezet, az anyuka kezében meg ott van a csecsemõ, de a három felnõtt férfi sem ritka egy azon motoron), négyet elvétve lehet látni. Ötöt viszont most láttam elõször, de hozzá kell tenni, hogy ebbõl három még gyerek volt, de a legkisebb volt körülbelül nyolc éves. 

(Ja és nem az Afro Celt Sound Systemnél hallottam azt a szövegelést pár napja, hanem a Dhol Foundation zenéjében, mellesleg mindkettõ jó)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.