Felavatódtam. Egyedül buszoztam. Sőt busszal még egyáltalán nem utaztam itt, se egyedül, se ismerőssel. Eddig csak sétáltam meg riksáztam, ha valahova el akartam jutni. Egyébként ott már annyira nem izgalmas, csak a tudat volt az előtte. Főleg azért, mert az első vigyázóm azt mondta, hogy ő 3 év alatt egyszer sem utazott busszal, mert nem akar elveszni.

A mai tervhez viszont szükség volt buszozásra, ugyanis nagyon messze mentem. Ez riksával kb. 300 rúpia lett volna, így busszal 15-ből megvolt. Távolságra arányosan adnak jegyet, van egy ellenőr minden busz hátuljában, hivatalosan csak ott lehet felszállni. Egyébként nagyon profi, ha épp nem hátul tartózkodik, és nem egyből ad jegyet, akkor is tudja, hogy ki hol szállt fel. Van egy madzag a busz hátuljában, hozzákötve a sofőrnél található csengővel. Ha a kaller szerint mindenki felszállt, akkor csenget, és indul a busz.

Egyébként a felszállás kicsit érdekes, a régi buszokon, amikből többet látni az utcán, nincs zárható ajtó. Még annyira se, mint a vonaton, ott ugyanis csak ki van kötve. Viszont, így sokszor a sofőrök tényleg csak lassítanak a megállóban, és aki akar, menetközben felszáll. Szerencsére nem azzal a kellett mennem.

A buszon sok érdekes nem történt, kivéve, hogy volt egy srác, akivel elkezdtünk beszélgetni. Aztán leszállt. Aztán én is a Swargate-nél. Ott kellett átszállni a Katraj-ba menő buszra. Majdnem tökéletes volt az utazás, csak egy megállóval mentem túl. De mivel pontos voltam, így még nekem kellett várni Amolra. Az eddigi néhány tapasztalat alapján már elmondható, hogy, ha azt mondják neked, hogy 11:30, akkor legyél ott 12:00-ra. Ha azt mondják, hogy 15 perc múlva ott vannak, akkor 30 perccel számolj. Nem volt gáz, legalább megnevettettem egy idegen lányt.

Nem akartam én semmi komolyat, csak, az, amit csináltam állítólag komoly. Csak rákacsintottam, és ez elvileg már azt jelenti, hogy akarsz-e a barátnőm lenni. Ekkor kezdett el nevetni. De úgy tűnik nem akart:D. Nálunk is persze valami ilyesmit jelent, de talán nem ennyire komolyan.

Amol is elkezdett nevetni, amikor mondtam neki, hogy mit csináltam, ő magyarázta el, hogy mit is jelent. Ezek után már vigyáztam, de néhányszor nagyon éreztem a késztetést a kacsintásra. Nem azért, mert azt akartam, hogy a barátnőm legyen, csak, ha már valamivel vigyázni kell, akkor arra késztetést érez az ember.

Na, tehát a cél a Snake Park volt. Voltak ott kígyók. Voltak terráriumban, ketrecben és víznélküli medencében is, ahonnan állítólag nem tudnak kijönni. A fő attrakció a királykobra, de nem volt túl izgatott, így teljesen ugyanúgy nézett ki, mint a többi. Igazából nem volt sok állat. Most talán10 éves a park, így még fejlesztés alatt. Voltak más állatok is, igazából egy állatkert volt inkább, csak régen kígyóparknak indult. A másik fő szám a fehér tigris, de őt nem láttuk. Főleg a terület volt nagy, az állat inkább kevés.

Lementünk a Katraj tóhoz is. Aztán dumálgattunk. Tudom-e, hogy mi a hasonlóság Ganesh és az elefántok között. Mondom persze, a fejük. És tudom-e, hogy mi áll ennek a hátterében. Nagyjából tudtam, Shiva levágta a fejét a gyerekének, majd megbánta, és egy elefántfejet tett a helyére. Jó ez, csak nagyjából igaz. A történet szerint Párváti, Shiva felesége megbízta a gyerekét, hogy ne engedjen senkit be a házba, miközben ő fürdik. Shiva hazaért, és be akart menni, de Ganesha ezt nem engedte. Shiva nem tudván, hogy az a gyerek az övé levágta a fejét, mivel felháborodott azon, hogy a saját feleségéhez nem engedik be. Ekkor kijött Párváti, elmagyarázta, hogy bizony az a közös gyerekük, és elkezdett sírni. Shiva megbízott valakit, hogy hozza ide az első fejet, amit talál, és majd ő egyesíti. A megbízott viszont nem tudta, hogy ember, vagy állat fejét kell-e vinni, nem tudta, hogy miért kell a fej. Így, hát az első élőlénynek, egy elefántnak a fejét vitte el. (Szájhagyomány útján)

A parkban sok férfi fogta egymás kezét. Csak barátok, talán már írtam. Mindenesetre fura.

Még a tónál megláttam egy templomot a dombon. Gondoltam elmehetnénk oda, ha már itt vagyok. Elmentünk hát. Gyalogoltunk egy keveset, illetve a dombra fel, de megérte. Egyébként egy jain (dzsain) templom volt az. Talán már azt is írtam, hogy róluk egyáltalán nem hallottam Magyarországon, így hát minden információ új volt. Amol valamennyire értett hozzá, számomra profi módon egyébként. A vallás valamennyire a hinduből ered, és nincs sok képviselője. A jainok általában nagyon gazdag emberek, ezért a templomaik sokkal szebbek, rendben tartottak, mint a hindu templomok általában. Nincs is sok jain templom, ezért lehet megszervezni ezt rendesen. Az épületről sok képet nem készítettem, csak a bejáratnál engedték meg, bent meg sok felügyelő volt, így ott nem készítettem. Az épület kőszínű, én inkább narancssárgának mondanám, de ők kőnek mondják. Az alakja a templomnak első ránézésre hasonló egy hindu templomhoz, de egy hindunak nem. Nagy alapterület, körben fallal körülvéve. Nekik mások az isteneik, vagyis inkább a Gurukról vannak ott szobrok és képek, de voltak istenekről is. A szobrok gyönyörűek, a képek számomra nagyon nem azok. Természetesen itt is le kellett venni a cipőt és a szandált (, de ez most kifejezetten jól jött, ma ugyanis viszonylag meleg volt, a dombmászás után még jobban melegem lett, és pont akkor kezdett esni.) Körbementünk, két oldalt ugyanaz a szobor, más-más névvel ellátva. Mindegyikük úgy ül, ahogy Buddhát szokták ábrázolni. A fal mentén egy megemelt terasz volt egészen körbe. A falon pedig az ő írásuk, ami szerint kell élniük az életüket. Normál betűméret, 4 sorban egyenként legalább 150 méteren keresztül. Talán van saját nyelvük, mert Amol csak elolvasni tudta, de a jelentését nem ismerte. És állítólag, szerinte csak a marátiak és a hindik írnak ugyanazzal az írásmóddal. Lehet, hogy a jainok is, de lehet, hogy csak azért írták így, mert a templom itt található. Lehet még találgatni és utánanézni. A zászlajuk hosszanti bordó-fehér-bordó, pont olyan bordó, mint a letteké.

Bent nők imádkoztak a földön ülve. Nagyon nem akartam őket zavarni. Láthatóan egy ideje ott voltak, és még maradtak is. A gyors imádat egy jelkép felé egy templomban úgy történik, hasonlóan a hinduknál, hogy először egy harangot megkongatnak, majd a jobb és a bal tenyeret összeérintik, hogy az energia egyesüljön, majd a szívük helyéhez érintik. Így a test teljes összhangban van. Ezután gondolnak az imádandó istenre.

Ezután városnézés a dombról, majd le. Buszra várás. Teaivás. Ez egy buszvégállomás volt, itt mindig van egy pár rendező. Kiabálja, hogy melyik busz hova megy, de nagyjából ki is van írva. A hivatalos menetrend szerint persze, így nem árt folyamatosan kérdezősködni. Ekkor persze még nem voltam egyedül, ugyanazzal a busszal mentünk egy darabon. Majdnem sikeres volt az út, csak a Baner road helyett - amiről könnyen hazajutottam volna - egy másik úton ment a busz. Szerencsére hamar észrevettem, és tudtam is, hogy hol kell leszállnom, hogy a Banerhez legközelebb legyek.

A buszon elvileg meg van határozva, hogy a baloldal a nőké, a jobb a férfiaké. Ezt úgy 95%-ban be is tartották. De, ha férfiként a nők között ülsz, és egy nő megkér, hogy add át a helyed, akkor át kell adnod.

Leszállás után 40 perc séta. Elkezdett újra esni és besötétedett. Egy járdát most szívesen elfogadtam volna. Akkor kevesebb sárban járás, kevesebb mozgó járműkerülgetés lett volna az estében. De, hát az nem volt. Ahol van, ott se mindig használható. A kipakoló árusok, a beépített fák és az építkezések miatt.

A nők és a férjezettség témára visszatérve: állítólag amikor valaki nőként friss házas, akkor rengeteg karkötőt hord.

Irdatlanul elfáradtam a nap végére. A dombra felmászni megérte. Egyébként útközben a dombon még két hindu templomot láttunk, egyikbe be is néztünk. Shiva templom volt, az őt hordozó állattal, a bikával.

 https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110915?authkey=Gv1sRgCOzWopaYh-SwHg

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.