Új élményekkel teli újra itt. Megmondom mi volt.

Három óra alvás után leléptünk Delhibe. Csak azért, mert Larissanak sok csomagja volt, kellett találnunk egy riksát, egyébként visszafelé, amikor jöttem akkor csak hazagyalogoltam a reptérrõl. A repjegyeket még március közepén vettünk meg, akkor 27eFt volt a Pune-Delhi retúr. 

Az út sima volt, két óra, vonattal ez huszonnégy, viszont a reggeli borzalmas. Delhire nem sok tervünk volt, mert már mindketten voltunk itt. Csak a bõröndöket raktuk le az itteni gyakornokok lakásában, ahol a fürdõszobában éreztem Európában magam az utóbbi kilenc hónap alatt elõször. Meg találkoztunk egy ismerõssel Pune-ból, illetve vettem tea masala-t a fûszerpiacon hogy valami ízt is vigyek haza. Az alkudozás meg feltûnõen jól sikerült, igazából õk bukták el, mert a ráírt 140-et is kifizettem volna, de még mielõtt bármit mondtam, mondták, hogy oké, oké, legyen csak 80. Hát lett. 

Kívülrõl megmutattuk Maximnak a Jama Majsidot, be nem engedtek, mert nem volt fényképezõnk. He? Ja, mert a fényképezõnként 200-at sokalltuk, egyet még kifizettünk volna, a többit táskába raktuk, múltkor ez mûködött, most mondták, hogy húzzunk a picsába. Legalább újra rájöttem, hogy miért utálom Delhit. A lakosság számával exponenciális arányban nõ a köcsögök száma is. Delhiben meg laknak páran. Nyilván szar ez így, nem ítélhetem el õket, mert mindenki pénzt akar csinálni, hogy legyen mit enni, de a delhi riksások, és árusok nem csinálják jól. 

Bemásztunk még egy elég komoly környékre is. Csak a feeling és a képek kedvéért. Mivel Delhiben most elég meleg van, így kerestünk egy helyet, ahol van légkondi. Amit nem bírok az indiaiakban az itt is megjelent. Ez a „majd én megmondom, hogy neked mi a jó”. Szóval van egy lépcsõ felfelé, erre képesek kirakni egy táblát, hogy: „Go upstairs”. Kösz, mi mást tehetnék a felfelé vezetõ lépcsõkön, disznóvágást? Erre fent meg várnak minket, hogy akkor üljünk a 15-ös asztalhoz. Erre Maxim csak annyit kérdezett, hogy miért, mi van a 14-essel és a 16-ossal? Hát, de tényleg, hagy üljek már oda ahova akarok. Az étlap kiosztásánál is kaptunk nem várt információkat arra vonatkozóan, hogy mit együnk, annak ellenére, hogy ilyen kérés nem volt. 

Este mentünk is a buszhoz, elég volt ennyi. Amritsar a következõ állomás. Amúgy az összes busz és vonatjegyet a helyszínen váltottuk, sose volt gáz ebbõl.