Goa. Újra. A mai, péntek esti busszal megyünk, hárman, én és két japán ember. A meglepetés rögtön már a ház elõtt megvolt. Este kilenc, ilyenkor a riksások már rinyálnak, hogy jaj, Swargate, oda nem megyek, az messze van, nem lesz kit visszafelé elhoznom. Vagy a másik, hogy: oké, nájtcsárdzs, felszámolok hetvenhatszoros díjat, és direkt hosszabb úton viszlek oda. Az elsõ fajtából volt kettõ is, de az azutáni srác, teljesen meglepõdött azon a kérdésemen, hogy mennyiért dob el minket a helyre. Azon meg én lepõdtem meg, hogy õ meglepõdött, a fentebb részletezett dolgok miatt. Igaz õ is egy „rövidebb utat”, de semmit nem számolt fel. 

Ennyi a történet mára. Csak egy jó tanács: a sleeper busz nem mindig jó. Fõleg nem a Pune-Goa szerpentines útra. Ezt múltkor megtanulhattam volna, de elfelejtettem.