A Sinhagad Fort-hoz megyünk fel, ahol én már voltam, és emlékeztem, hogy az kocsik és motorok szempontjából nem annyira vészes. Más ilyen utat nem is nagyon tudok. 

Indiában még nem bicikliztem, fõleg nem 60 kilométert. Egy jó tavaszias érzés volt bennem, fõleg a seggemben, mert, hogy azt mindig újra és újra be kell törni a hosszabb kihagyások után. Tomoya és Elvin valamint Elvin egy munkatársa és neki az egyik haverja a csapat mára. Akik egyébként (mármint a két indiai srác) valami olyat mutattak be reggel, amire eddig még nem volt példa. A megbeszélt helyen voltak, és ráadásul idõben. Mi is idõben érkeztünk, majd továbbkerekeztünk együtt. Az út visszaemlékezést adott a többi gyakornokra, akikkel októberben voltunk itt. Már senki nincs itt közülük. 

Reggeli tea után, kb. másfél óra után a vízszintes terep végére érkeztünk, kicsit furcsa volt, én elõre egy 5 és félórás utat saccoltam. Na, nem erre, hanem a teljesre. Na, viszont ami itt volt, ott nem mentünk mi fel gyalog, ezen az úton lefelé jöttünk, és nem jegyzeteltem, sose gondoltam volna, hogy ez majd egy bringatúrához még hasznos lehet. Az biztos, hogy életem egyik legnagyobb biciklis kihívása következett, felfelé menet ez többször megfogalmazódott bennem. Elég hosszú volt, sokszor elég meredek, érezni lehetett a különbséget a kis lánckerék áttételek között is rendesen. Nem tudom, hogy milyen mérõszám van az utak állapotára, de ez kifejezetten szar volt. Egy darabig, aztán meg nagyon új és jó, ez felfelé és lefelé is jó. 

Szeretek biciklizni, nem is tudom eddig miért nem csináltam itt, talán az autóktól féltem, és a tömegtõl, ami egyedül hajnalban és a meredek erdei szakaszon nem volt jellemzõ most. 

Ó, igen. Nagyon jó bringákat kaptunk, tényleg, még elõl és hátul is tárcsafékek voltak, az üzletben az ilyeneket 100e Ft környékén adta a csávó. 

Na, mindegy, végül az utolsó pár km jó úton felértünk, egyesével, mindenki a saját erejét magának beosztva, és ami vicces, ha az indulástól számítjuk, akkor én 5 óra 15 perc alatt voltam itt, így a tippem mégis jó lett. Ettünk, ittunk, vártuk a megérkezõket, majd pihentünk, dumáltunk, ahogy ezt szokás. Kicsit körbenéztünk az erõdben, de sok minden itt nincs, ez múltkor is kiderült már. A cél már teljesítve volt, és nem az erõd volt az.

Aztán lefelé a lehetõ legnagyobb sebességgel lejöttünk, kb. 15 perc alatt. A rosszabbik úton kaptunk egy adag masszázst, majd vissza Pune, a kerékpárbolt, és haza. Szerettem.