Bangalore.

Nem is tudom, teljesen másképp képzeltem el ezt a várost. Azt hittem ez egy kopár vidék. Ahhoz képest elég zöld volt, és még esõ is esett a reggel. Mivel egész India egy nagy étterem, kicsit meg voltam ijedve, amikor két kilométer gyaloglás után sem találtam utcai kaját, sem beülõs kajáldát, és még fodrászt sem. Biztos az útvonal volt rossz. Az éjszakai buszozás miatt eléggé fáradtak voltunk, és Bangalore amúgy is csak átszállásnak volt tervezve, így az idõölést a múzeumban fõleg a fotelban töltöttük. Amúgy Bangalore nagyon nem indiai számomra. Reggel nyolckor kifejezetten Budapestre emlékeztetett, akkor még nem volt a szokásos õrült közlekedés. Szép kormányépületek, zöld parkok, egyszínû irodaépületek, múzeumok. És tényleg, hogy reggel 10-kor sem lehet egy normális reggelit találni.

Megnéztünk egy tudományos múzeumot. Általános iskolásoknak jó lehet, lehet ez, lehet mindenféle dologgal játszani.

Aztán megnéztünk még egyet, ott hindu szobrok voltak. Meg egy fotel.

Aztán kimentünk egy parkba, és el is telt az idõ. Ettünk még egy jó Dél-Indiai kaját, és irány a hely. Amilyen jó volt a Coimbatore - Bangalore járat, annyira volt csalódás ez a mostani. Reggel vettünk egy jegyet Pune-ba. Igazából vonattal lett volna az igazi (késõbb kiderült, hogy az biztosan jobb megoldás lett volna, bizonyos vécére járás miatt), de én nem mertem az open-ticket-tel próbálkozni, mert akkor ki tudja, lesz-e egyáltalán helyünk. Így biztos volt. Na, de, ha az iroda azt mondja, hogy este nyolckor megy a busz Pune-ba, akkor azt azért még feltételekkel kell kezelni. Lehet, hogy csak két órás késéssel indul, lehet, hogy nem is Pune-ba megy, csak megáll 15km-re tõle, lehet, hogy koszos egy csöppet, lehet, hogy nem is annyi a menetidõ, mint amennyit mondanak, és lehet, hogy a hátsó üres helyekre kókuszdiót és szõlõt rakodnak. Igen, az összes „lehet”, most „biztos” volt. Oh, igen, még a buszjegybõl is sikerült alkudnom 150Rs-t, pedig már a kezdõösszeg is jóval a redbus.in-es árak alatt volt, most már tudom, miért. Mindegy, másnap megérkeztünk végül. Immár az új lakásba.

Ezzel a déli kirándulásnak vége.

Ja, igen, Bangaloreban sikerült méter szerint fizetnünk a riksásnak, háromszor is. Nem nagy ügy, csak a csalók autójából ki kell szállni, ha másodszori felszólításra sem a métert akarják alkalmazni.

Ime egy 400 kepes valogatas delrol: