Ez a három nap nagyon szép és különleges volt számomra, soha nem fogom elfelejteni. Nagyon szépen köszönöm. Ezzel a két mondattal búcsúztam a Deshpande családtól a Diwali után.
Egyáltalán nem csak udvariasságból, ez valóban így volt és így is lesz. Nem fogom elfelejteni. Mikor megtudtam, hogy ők hogyan ünneplik a Diwalit, és, nem csak, hogy láthatom, de még részt is vehetek benne, már akkor tudtam, hogy ez felejthetetlen élmény lesz.
A Diwali egy háromnapos ünnep (van, amelyik családnál öt, de ott is az első három a legfontosabb), amely szerte Indiában az egyik legnagyobbak közé tartozik akárcsak a Ganesh Chaturathi, amely szeptemberben volt, vagy a Holi, a színek ünnepe, amelyik pedig február-március környékén szokott lenni, és amit szintén nagy izgalommal várok. A Diwali a fények ünnepe. Az épületeket és a tárgyakat feldíszítik fényt kibocsátó vagy csillogó díszítésekkel, így éjjel és nappal egyaránt színes lesz minden, e mellett petárdáznak és tűzijátékoznak. A díszítés már elkezdődött a Dussera napján, ami ebben az évben október hatodikára esett, azaz közel húsz nappal a Diwali hivatalos kezdete előtt. Ekkor már pár házon lógtak a fények, és pár autón csillogtak a papírok.
Fényes ünneplés fogadta Ram-ot városában Bhasti-ban, amikor hazaért az erdőből. A Mahabharatán kívül még egy fontos könyvük van az indiaiaknak, a Ramayan, ebben Ramról szóló történetek vannak. A történet szerint Ram-ot anyja az erdőbe küldte tizennégy évre, mert ekkor Ram bátyja volt az uralkodó. Az idő lejártával Ram visszatért városába, ahol nagyon szeretetnek örvendett előtte. A fények ma ennek a megemlékezésnek szólnak e szerint a történet szerint.
A közterek, az utcák és a templomok tényleg fantasztikusan vannak feldíszítve.
A Diwalinak azonban van egy másik ünneplési módja is, én szerencsére azt választottam. Egy maráti (Maharashtra-beli –egy állam Indiában) családnál ünnepeltük közösen ezt az eseményt. Ez egy nagycsalád, akik együtt élnek, bár sokan közülük Pune-ba költöztek pár éve főleg a gyerekek tanulmányai miatt, de az ünnepekre ellátogatnak a szülővárosba, Phaltan-ba, és ekkor tényleg az egész család összegyűlik. A család nőtagjai csak akkor lehetnek itt, ha nincsenek férjnél. Ugyanis a hagyományok szerint az családot cserél, aki férjhez megy.
Az új vendéget, aki először ünnepel velük, legyen az egy új feleség, egy barát, vagy egy magyar fiatal egy rövid üdvözlési szertarással köszöntik. A Ghandar felfestése után virágokat szórnak a fejre, majd a végén egy süteményt kap a vendég.
Amint azt említettem, a Diwali egy háromnapos ünnep. A három nap alatt a család három különböző összeállításban hajtja végre a ceremóniát.
Az első nap a reggeli ébredés kötelezően reggel öt órakor van. Ezután, a hagyományoknak megfelelően egy olajos masszást kapnak a férfiak. Minden férfi minden nőtől, egyesével. Az olajos masszázs azért fontos, mert jön a tél, a monszunnak vége van, a bőr kiszárad, de az olaj jó hatással van ennek megelőzésére. A masszázs a földön ülve, egy szál alsóneműben történik férfi részről.
Az ebéd után megint pihenés, és beszélgetés a családdal.
A Diwali alatt, mint sok ünnepen, szokásos a Rangoli felfestése. Ez a földre, úttestre, padlóra felfestett színes minta. Most Phaltanban, az utcán végigmenve minden ház bejárata előtt megtalálható. Ez egyfajta verseny, hogy ki tud szebbet készíteni. Emiatt az egész utca gyönyörű lesz, és egyáltalán nem számít, hogy kié a szép, mert közösen a leggyönyörűbb. A nők minden egyes nap újat festenek, mert nem egy hosszú élettartamú alkotás ez. Délután, sötétedéskor kezdik el, és egy óra alatt végeznek vele. Hagyományosan növényekből nyert színes porból készült, és bizonyos források úgy említik, hogy ezt minden nap reggel felfestette minden család valamelyik nő tagja.
Este egy Phuja következik Laxmi isten tiszteletére. Laxmi a pénz, a gazdagság istennője. A Phuja egy ceremónia, melyben a tiszteletüket fejezik ki az adott istennek. A legidősebb férfitag virágokkal díszíti fel vagy a szobrot, vagy egy képet az istenről. Köré füstölőt, kókuszdiót és édességet tesz. A Phuja alatt is mindent jobb kézzel kell csinálni. A ceremónia része egy éneklés, tapsolás, és csengővel csengetés. Majd a végén mindenki kap egy adag rizst, amit oda kell dobni a kép felé, ezt kell jobb kézzel csinálni. Ez alatt a fiatalok az utcán előkészülnek.
Amint az utolsó sorok elhangzanak a ceremóniából, az utcán meggyújtják a petárdákat. Nem tudom, hogy összesen mennyi petárda és tűzijáték fogyhatott el a családnál a héten, de csak ez alatt az este alatt úgy gondolom, hogy legalább ötezer petárda és legalább harminc különböző tűzijáték. Vannak olyan petárdák, amelyek kétezresével vannak összekötve, és sorban robbannak fel.
Azt azért nehéz elmagyarázni ilyenkor, vagyis nekik nehéz felfogni inkább, hogy nálunk ezt soha sem lenne szabad.
Szokás a közeli barátok meglátogatása. Előzetes egyeztetés nélkül mentünk át mindenkihez. Azt hallották, hogy az USA-ban például előre be kell jelentkezni, ha meg akarsz valakit látogatni, mert ott nincs idejük az embereknek. Először tiltakoztam, hogy ez így lenne nálunk is. De gyakorlatilag így van. Bejelentkezel, ha előtte megbeszélitek, hogy mikor mentek át.
Barátoknál természetesen egy tea mindig kötelező, a süteményből meg csak harcok árán lehet minimális mennyiség elfogyasztani. Ezután még otthon egy vacsora, ami csak rizs volt.
A Diwali alatt mindenki új ruhát vesz. Minden félét, inget, pólót, nadrágot, alsónadrágot. Itt nem számít, hogy ki mennyire gazdag, vagy szegény, mindenki vesz újat, még a legszegényebbek is, maximum a mennyiségében vannak eltérések. A régi ruhák használatban maradnak ezután. Azok kidobása azért nagy luxust jelentene. A lányok a háznál a nap során 4x öltöztek át.
A városban az este során folyamatos a petárdázás, egészen éjjelig. Aztán másnap reggel ugyanarra lehet ébredni.
A második napon a Pahdva történik. Ez egy speciálisan férj-feleség által közösen történő ünneplés. Ekkor csak a feleség mossa meg a férjét, de az események az első naphoz hasonlóan zajlanak.
Ami nem a családhoz tartozik, de ritka Diwali esemény Indiában, ezért érdekes lehet, ahogyan ebben a városban ünneplik. A bivaly tulajdonosok az állataikat felöltöztetik, a szarvaikat kifestik, pávatollat tűznek hozzá, majd a városon végigvezetve leviszik őket a folyóhoz. A városon gyakorlatilag szabadon futnak végig, csak a hímet vezetik, nem azért, mert az veszélyes lenne, csak mert ő nagyon fontos nekik. Mellette dobok és fúvós hangszerek szólnak, és ahol nagyobb tömeget látnak, ott megállítják a hímet, és „leültetik” a fényképek erejéig. A folyónál megitatják őket és enni adnak nekik. Édességet, Purin Purit. Pár perccel később visszaindulnak, ugyanúgy, a bivalyok futva, néha gyerekek futnak előttük.
A férj-feleség ünnepség folytatódik. Elmennek párosával valahova, de amikor megkérdeztem, hogy mégis hol voltak, senki nem mondott semmit, vagy csak annyit, hogy sehol, vagy, hogy nem mentek sehova. Akár ez is igaz lehet, és lehet, hogy csak a boltba mentek és egyáltalán nem fontos, de lehet, hogy valami nem rám tartozó történik ilyenkor. Én inkább az utóbbiban hiszek.
Megérkezés után a férj leül a földre, a nő ekkor egy Phuja-t hajt végre. Ghandarfelfestés, tűzzel kőrözés az arc előtt. A férfi az ünnepi Tupa-t (sapka) veszi fel ilyenkor. Majd a végén pénzt ad a nőnek.
Az utolsó napon, a harmadikon a lánytestvér-fiútestvér végzi el ugyanezt. A masszázstól a fürdetésen keresztül a tiszteletadásig. Persze a fiatalok nem veszik véresen komolyan, nem játsszák meg magukat, természetesen veszik az egészet. A mindennapos viselkedésük nem változik meg ilyenkor. Odaszólnak a húguknak, hogy „tartsd meg az aprót”, amikor pénzt adnak nekik, vagy egyéb viccelődés mellett végzik el az ünnep e részét.
A délelőtt során kellett elindulnunk vissza Pune-ba.
Örülök ennek a három napnak, örülök, hogy egy ilyen emberrel sikerült összebarátkoznom, mert ilyen élményhez jutni tényleg megfizethetetlen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.