Manali egy kisváros a Himalájában. Ez az a hely, amit a legjobban vártam. Mármint a Himalája. Az út csodás tájakon vezet el az 1950 méter magasan fekvõ városba.

Delhi durva volt, nagyon agresszív riksások és árusok. Itt nagyon meglepett az emberek nyugodtsága. Valószínûleg a hideg miatt nem annyira izgágák. Ja, igen, itt már hideg volt. Kicsit karácsonyi hangulatom is lett ettõl. 

Manalinak saját nyelve van, a hindit nem is beszélik, inkább az angolt. Kullubinak hívják a nyelvet. Egyébként úgy gyanítom, hogy a közelebbi nagyobb városban Kullu-ban is beszélhetik ezt a nyelvet. Aranyos emberek, nem is tudom, néhány nagyon tibetinek nézett ki, néhány meg kifejezetten európainak. 

Most nincs szezon, így találtunk megint 450 Ft/nap/fõ áron helyet. Old Manaliban van a szállás, eszméletlen kilátással.

Ugye a hindu nõknek van orrpiercingjük, aranyszínû, általában kicsi. Itt, Manaliban ez nagyobb és a közepén egy piros pont van. Egy aranyszirmú virágra emlékeztet, mondjuk. 

Általános divat a férfiak körében a tibeti stílusú kalap viselése. A fül fölött kezdõdõ kerek kalap. Képen látható biztos valahol.

Este benéztünk a városba. Nõvel ne menjen vásárolni az ember. Fõleg ne kettõvel. 

Vannak boltok, ahol ki van írva, hogy nincs alkudozás, és, hogy ez egy állami bolt, és az árak az állam által vannak biztosítva. Ott azért jó áron lehet dolgokat venni. Máshol ugyanaz a cucc kétszer annyi volt. Ott lehetett alkudni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.