Van egy olyan dolog, hogy csak egy lábfej pár (vagy több) van a templom bejáratánál. Ez azért van, mert néhol nem lehet egészen bemenni a szoborig. A bejáratnál lévõ lábfej szobor szimbolizálja azt, ami amúgy is, az idol lábfejét. Így aki imádkozni akar, annak ott a lehetõség, a bejáratnál megérintheti a lábfejet. Ezzel a dologgal (a lábfej megérintésével való tiszteletadással) már rengeteg helyen találkoztam. A fiatalok a családban az összes idõsebbnek így adnak tiszteletet például. Ez az érintgetés dolog volt például Mumbai-ban is a szoborral. Egyébként, ha jól tudom, csak a bráhminok érinthetik meg az idolt. Legalábbis az egyik kolleganõ azt mondta, hogy õ alapvetõen egy alsóbb kasztból származik (az elsõ benyomásom arról, hogy a kasztrendszerrõl beszélni nem egy általános dolog mostanra megdõlt, simán lehet errõl bárkivel beszélgetni, azért óvatosan kezdek mindig, de soha nem volt rossz érzésem a beszélgetések miatt) és amikor felsorolta a különbségeket, akkor ott volt közte, hogy õk nem érinthetnek idolt. (És, hogy nem járhatnak ugyanolyan jó ruhákban)

Az idegenvezetõ aztán persze elvitt minket a selyemgyárba, ahol legalább megtanultam egy dolgot a pasmináról, nem mintha valaha az életben akarnék venni, de egyszer, pár nappal késõbb már hasznát is vettem.

Az idegenvezetés egyébként ingyenes volt, de hát nyilván adtunk neki pénzt, mert nagyon rendes és kedves ember volt.

Ebéd egy másik helyen, itt is gyakorlatilag a város felett voltunk. Zenélõ családok az egyik udvarban, sárkányt eregetõ srácok a háztetõkön. 

Azért Varanasiban sok külföldi volt. Mondjuk azt, hogy látszik, hogy ki az, aki csak meglátogatja Indiát. Mondjuk, hogy van köztük sok fura alak. Vagy csak furának lenni akaró alak.

Az új városrészben iszonyatos a közlekedés, ez általában a nagy tömeget jelenti. Emellett nagyon sok a hagyományos, emberi izomerõvel hajtott riksa. És csak gödröt ásnak maguknak. Egy áttétel van, nincs váltó, amivel azért könnyebb lenne az élet. Fõleg, hogy néha senkit nem visznek, néha meg 10 ember is utazik egy riksán. Oké, az tíz iskolás gyerek volt. 

Varanasi egy álom volt. Na és most ezután irány Agra és a Taj Mahal.