A mai reggeli események után véget ért utazásom Phaltan-ban. 10 óra körül indultunk el a Pune busszal. Nagyon szép tájak voltak. Tényleg, ez az, amit látni akartam. Részletekre biztos nem fogok emlékezni, de az egész fílingjére biztosan. A fényképezőm tele volt, emiatt csak pár mentális fotót készítettem. A vaku nem villant. Szóval ez a buszos utazás haza csodás volt. Itt is persze a megállókban árulás, buszra feladás. Nagy címlettel meg nem érdemes fizetni, nehogy egy cseh pincér szolgáljon fel. De olyan volt. Busz után futás, bár ekkor az árusnak kellett a pénz.

És, hogy az van, hogy örülnek, ha tudnak segíteni. Komolyan. Wadgaon Sheri-be akartam menni, volt, aki nem tudta, volt, aki meghallotta, és elkísért a buszig. Valaki említette, hogy szeretnek külföldivel beszélgetni, idegen nyelven beszélni.

Ja, igen, a falukban igen jellemző a tehenek szarvának kifestése. Vagy csak narancssárgára, vagy az indiai zászló színeire. Főleg. Nyilván szent állat. És nyilván a szeretet kifejezésére.

A nők meg, akárhol vannak, gyönyörű száriban vannak. Akárhol. Bárhol.

Aztán 2 körül hazaérkeztem, és elkezdtem az utolérésemet, de a magyar lány átjött, aztán jól elvoltunk inkább. Meg a többiekkel, akik nem mentek a nagy túrára. Voltak páran, akik elmentek Delhibe, meg még talán Punjab-ba is. Én egyáltalán nem bánom, hogy nem mentem. Oda még mehetek, ez az ünnepség meg csak most volt ez alatt az egy év alatt.

Egyébként Kashmirra a legjobb időszak a május állítólag. Goára meg február-március.

Goa egy bráhmi szemében egy bűnös város. Nyilatkozni akkor fogok, ha már jártam ott. De, hogy ott csirkét esznek, meg alkoholt isznak az emberek. Ez az, amiért bűnös. Nem tudom, hogy mit gondolhatnak Európáról így.

Szóval az írás az elmúlt három napról majd kicsit később következik. Hosszú lesz, újramagyarázásokkal, hogy aki csak azt olvassa, annak se legyen érthetetlen.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/111028?authkey=Gv1sRgCLm394qEvvPCZw#