A következő három nap eseményeiről két féle leírás lesz. Egy az, ami nem a tradicionális Diwali ünnepléshez kapcsolódik, magyarul minden, ami azon kívül történt, és egy meg minden, ami azzal kapcsolatban történt. Azt majd később, mert pár képet még össze kell gyűjtenem. Mivel a barlangokkal szinte megtelt a fényképezőm. Gondoltam Aurangabadban majd valami cyber caféban feltöltöm őket a pendriveomra, de oda is későn érkeztünk meg este.

Szóval aggódni nem kell, nem telt történésmentesen a következő három nap, csak majd arról egy összeszedett írás lesz, amit talán még nagyobb tömegnek is megmutatok.

Szóval ma éjjel 2.30-ra értünk a Nagar road-ra, ahonnan közel van a hely, ahol lakunk. Ketten leszálltak én pedig tovább mentem egészen a Pune Station-ig, ahol végülis ilyenkor is találni riksát, és végigmenve a városon: máshol is. Egy muszlim gyerek vitt el a Swargate nevű buszpályaudvarra. A cél ugyanis Phaltan, amit talán már említettem. Így legalább láttam Pune-t éjjel. Ma kezdődik a Diwali, a Ganesh templomot a központban már díszítették. Éjjel 3-kor.

Nem tudom. Éjjel háromkor egy olyan buszpályaudvaron megtalálni a helyes buszt egy kisvárosba, ahol senki nem beszél angolul kicsit nehéz. Inkább nehéznek hangzik. Főleg egyedül, egyedüli fehér emberként. De gyakorlatilag sima ügy. A Diwali miatt mindenki utazott, így ilyenkor is 3 buszt kellett megvárni, hogy valaki felszállhasson. A többi előtte mind tele volt, senki nem tudott felszállni. A szokásos zsúfolt indiai buszos és vonatos képekhez képest igen szigorúak voltak. Itt nem volt busz oldalán lógás és tetején utazás. Aztán már annyian akartak Phaltanba utazni, hogy többszöri kérésre két és fél óra után indítottak egy különjáratot. Ez is teljesen megtelt. Nagyrészük 20 év alatti volt, azt nem tudom miért. Kicsit osztálykirándulásos hangulata lett így. Még ülőhelyet is szereztek nekem a srácok. Sokat nem tudtunk beszélgetni az angol nyelvtudás hiányában, én meg előszedtem az összes maráti tudásomat, így a hogy hívnak, mi a pálya, és a hány éves vagy-ig jutottunk.

Próbáltam nem elaludni, de nem sikerült. Egy nem túl kényelmes pózban próbáltam ébren maradni, de kb. mindenki aludt. Meg sok félni való nem volt, nem néztek ki annyira durván, hogy bármitől is tartsak.

Tehát Pune-ból 5.30-kor sikerült elindulnom. 8-ra érkeztem Phaltanba. Vijayendra és Ganesh várt rám a buszpályaudvaron. És akkor innentől szakad meg az időrendi sorrend.

Tehát azért, mert következett minden, ami a náluk a Diwali.

Nap végén ellátogattunk a kollégám három barátjához, persze mindenhol enni kellett. Az egyik optikus, a másik tanár volt, a harmadikat nem tudom, de neki a gyerekei mérnökök. A mérnökös házban azért kemény körülmények voltak.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/111026?authkey=Gv1sRgCMaPr_Hsyo2dNg#