Na, amúgy azt tényleg nem értem, hogy azok a bivalyok hogyan találnak haza maguktól, merthogy senki nincs velük, az biztos. De, valahova mennek, nagy meggyőződéssel. A tehenek is mennek az utcán, abban sincs semmi meglepő, kedves dolog, hogy a boltosok néha kiraknak valami kaját, és ott megállnak, vagy megáll a tehén egyedül.

Munka után elnéztünk egy templomba. Az látszódott már kívülről is, hogy nem egy hagyományos hindu templom volt, vagyis nem olyan, amiket eddig láttam. Aztán kiderült, hogy ez nem egy istennek készült templom, hanem valamelyik volt Maharadzsának. De itt is volt harang, amit meg kellett kongatni. Nem tudom, hogy milyen gyakran van aarti itt, de most az volt. Abban sem vagyok biztos, hogy az aarti és a pujah szinonimák, de kívülről nekem ugyanolyan volt, meg valaki rá is bólintott, hogy ez pujah, miután mondta, hogy ez aarti. Mindegy, valami tiszteletadás az idol előtt.

Tömve nem volt a templom, nem is volt nagy hely, lehet, hogy azért mert sokszor csinálnak ilyet, vagy más valamiért. Azért volt pár ember, akkor értünk oda, amikor felálltak, és elkezdtek énekeli, hozzá tapsolni, valamennyire már ismerős dallamokat és szövegeket hallatni. Hozzá egy ember a harangot kongatta, meg voltak dobok is. Körülbelül negyedóráig tart ez a dolog. Az éneklésen kívül ekkor más nem igen történik. Vagyis, kétszer megfordult mindenki a saját függőleges tengelye körül, és a végén, szokás szerint a földet kézzel megérintés és utána a test megérintése történt.

Este a környéken komolyan nem tudom milyen indíttatásból, de tűzijáték volt az utcán, de hozzá semmi. Még az lehet, hogy mostantól kezdve ez lesz még bő egy hétig.