2011.09.08.

2011.09.10. 08:18

Ma csak egy csoport ment az utcán, ők is csak táncoltak, ma senki nem viszi a szobrot sehova, csak az ünneplés páratlan napjain.

Leírtam a számokat. 37-ig jutottunk, de csak azért, mert egyáltalán nem következik például a tizenhatból sem a huszonhatból, sem a harminchat.

Kiejtés szerint: 6 = sahaa, 16 = sola, 26 = sovish, 36 = chatish. Valamennyi szabály azért akad. pl.: tizenegytől tizennyolcig jellemző a „ra” végződés (kivéve a 14 és 16, ott „la” a vége), és valamennyire az 1-8-ig számok is felismerhetőek. Aztán a 19 viszont inkább egy híján húsz. Ugyanis az 1 = ek, a 20 pedig = vish. A 19 pedig majdnem kijön ebből, az ugyanis ekonish. A huszasok vége egytől egyig „vish”, de a másik helyi érték másabb valamivel, mint a tízeseknél. Úgy tűnik, hogy a könnyebb kiejtés miatt néha bejön pár hang. Aztán a huszonkilencnél már teljesen látható, hogy ez egy híján harminc. 29 = ekontish, és az összes harmincas pedig „tish”. Nem gondolom, hogy nem lettek volna még érdekességek 37 felett is, majd folytatjuk. A bevezetőben talán az 5-15-25-35-öt kellett volna írnom, az még viccesebb, úgy, mint: paach („ch” ejtsd: „cs”), pandra, pauchvish, pastish. Ez egyébként marátiul, nem pedig hindiül van. A hinditől nem sokban, főleg pár kiejtésben tér el. Remélem érdekes volt:). Még egy dolog, annak, aki nem tudná. A számokat is máshogy írják, kivéve a nullát. Azt elvileg ők is vezették be a matematikába, mármint az indiaiak.

A cég melletti suli egyébként úgy működik, hogy délben váltják egymást a gyerekek, hogy a termek megfelelően ki legyenek használva. Pont délben van egy dal, amit minden tanítási napon énekelnek a gyerekek, illetve van egy ember, aki a hangosbemondóba mond buzdító jelszavakat. Gondolom, hogy ez reggel is van, amikor én még nem vagyok bent. Ez a válaszolgatós dolog egyébként (mármint, hogy valaki mond valamit, arra a tömeg válaszol valamit) nagyon divatos, szeretik csinálni. Akár az AIESEC-es összejöveteleken, akár a Ganpati Bapa kiáltást hallva, akár itt a suliban megfigyelhető ez. A dal, amit énekelnek, állítólag azt jelenti, hogy milyen szép hely ez az ország. De ennek még utána járok más forrásból is.

Van egy Kerala shop a céghez vezető út mentén. Az egyik lakótársam onnan származik, úgyhogy nagyon megörült a hírnek. Ez egy déli város, közel Chennai-hoz. Onnan érkező laapanyagokból gyártanak mindenfélét. Sósat, édeset, kávét. Azon meglepődött, hogy nálunk otthon is kapni aszalt, vagy szárított banánt. De amit vettem, azon én is, mert nem igazán hasonlít az íze. Otthon édes, ugye? Valamennyire az. Itt inkább sósnak nevezném. Vagy kevéssé édesnek a hazaihoz képest.

Szerző: ic

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://markinpune.blog.hu/api/trackback/id/tr83215159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2011.09.13. 21:53:25

Szerintem itt egy kis diszkrepancia van. Chennai Tamil Nadu fővárosa, Kerala pedig egy déli állam Tamil Nadu szomszédságában.
Kerala egyébként a földi paradicsomok egyike :)

ic 2011.09.14. 07:34:55

Ja, ezen a Kerala-s dolgon en is neztem csak, amikor par napja arra jartam a google mapson. Es meg az se volt igaz, hogy onnan szarmazik a srac. csak masok mondtak, vegul kiderult, hogy ott csak tanult 3 evig. Mindegy. Amugy tenyleg annyi mindennek lehetne utananezni, ha lenne otthon netem, akkor kenyelmesebb lenne. Meg hat nem kutatomunkat vagzek itt Indiarol, csak leirom, amit hallok, meg amit latok. Egyelore informacio gyujtes van, kesobb, otthon, ellenorzes lehet.

Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2011.09.15. 20:10:46

@ic: nem trollkodásnak szántam. Nem árt néha több forrásból megkérdezni amit mondanak, mert néha hülyeséget beszélnek. Én is kb ugyanígy szenvedtem ilyesmivel, ja és nekem sem volt netem :) Pune-ban is van áramkimaradás este? Bangalore-ban minden nap volt, abban a városrészben, ahol laktam minden nap 7:30-tól 8:30-ig volt, néha tovább. Amúgy még nekem is fél év India után van új info, hiába egy kontinensnyi ország.

Riksásokkal megy az alkudozás?

ic 2011.09.16. 09:13:38

aramszunet nincs, legalabbis ilyen rendszeresseggel. Az alkudozast meg mar kezdem kicsit unni:) Hat, nem tudom mi szamit megz/nem megynek. De ha nem inditjak el a metert, es mondanak valamit, akkor a fele ar, az amit en szoktam mondani. Aztan nem sokkal feljebb kikotunk valahol. Vagy nem. De azt irtam is, akkor uj embert keresek. Amugy mar nagyjabol be van love, hogy merre mennyi, de persze az uj helyeket nem lehet tudni. Szoval igyekszem.

ic 2011.09.16. 09:19:56

az uj dolgokat ugy erted, hogy amiket en irok? mert az akkor jo:)

Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2011.09.17. 13:25:15

@ic: szerintem ez már jó fehér embertől, nekem sose ment igazán az alkudozás, szerintem elkényelmesedtem itt Európában. Bangalore-ban mindig meter vagy meter+half, esetleg double meter volt. Egyébként a felezős megközelítést alkalmaztam én is, több-kevesebb sikerrel. Ja, és sosem árt tudni legalább 4-5 útvonalat hazafelé :)

Az új dolgokat úgy értettem, amit írsz...
süti beállítások módosítása