2011.09.08.
2011.09.10. 08:18
Ma csak egy csoport ment az utcán, ők is csak táncoltak, ma senki nem viszi a szobrot sehova, csak az ünneplés páratlan napjain.
Leírtam a számokat. 37-ig jutottunk, de csak azért, mert egyáltalán nem következik például a tizenhatból sem a huszonhatból, sem a harminchat.
Kiejtés szerint: 6 = sahaa, 16 = sola, 26 = sovish, 36 = chatish. Valamennyi szabály azért akad. pl.: tizenegytől tizennyolcig jellemző a „ra” végződés (kivéve a 14 és 16, ott „la” a vége), és valamennyire az 1-8-ig számok is felismerhetőek. Aztán a 19 viszont inkább egy híján húsz. Ugyanis az 1 = ek, a 20 pedig = vish. A 19 pedig majdnem kijön ebből, az ugyanis ekonish. A huszasok vége egytől egyig „vish”, de a másik helyi érték másabb valamivel, mint a tízeseknél. Úgy tűnik, hogy a könnyebb kiejtés miatt néha bejön pár hang. Aztán a huszonkilencnél már teljesen látható, hogy ez egy híján harminc. 29 = ekontish, és az összes harmincas pedig „tish”. Nem gondolom, hogy nem lettek volna még érdekességek 37 felett is, majd folytatjuk. A bevezetőben talán az 5-15-25-35-öt kellett volna írnom, az még viccesebb, úgy, mint: paach („ch” ejtsd: „cs”), pandra, pauchvish, pastish. Ez egyébként marátiul, nem pedig hindiül van. A hinditől nem sokban, főleg pár kiejtésben tér el. Remélem érdekes volt:). Még egy dolog, annak, aki nem tudná. A számokat is máshogy írják, kivéve a nullát. Azt elvileg ők is vezették be a matematikába, mármint az indiaiak.
A cég melletti suli egyébként úgy működik, hogy délben váltják egymást a gyerekek, hogy a termek megfelelően ki legyenek használva. Pont délben van egy dal, amit minden tanítási napon énekelnek a gyerekek, illetve van egy ember, aki a hangosbemondóba mond buzdító jelszavakat. Gondolom, hogy ez reggel is van, amikor én még nem vagyok bent. Ez a válaszolgatós dolog egyébként (mármint, hogy valaki mond valamit, arra a tömeg válaszol valamit) nagyon divatos, szeretik csinálni. Akár az AIESEC-es összejöveteleken, akár a Ganpati Bapa kiáltást hallva, akár itt a suliban megfigyelhető ez. A dal, amit énekelnek, állítólag azt jelenti, hogy milyen szép hely ez az ország. De ennek még utána járok más forrásból is.
Van egy Kerala shop a céghez vezető út mentén. Az egyik lakótársam onnan származik, úgyhogy nagyon megörült a hírnek. Ez egy déli város, közel Chennai-hoz. Onnan érkező laapanyagokból gyártanak mindenfélét. Sósat, édeset, kávét. Azon meglepődött, hogy nálunk otthon is kapni aszalt, vagy szárított banánt. De amit vettem, azon én is, mert nem igazán hasonlít az íze. Otthon édes, ugye? Valamennyire az. Itt inkább sósnak nevezném. Vagy kevéssé édesnek a hazaihoz képest.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2011.09.13. 21:53:25
Kerala egyébként a földi paradicsomok egyike :)
ic 2011.09.14. 07:34:55
Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2011.09.15. 20:10:46
Riksásokkal megy az alkudozás?
ic 2011.09.16. 09:13:38
ic 2011.09.16. 09:19:56
Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2011.09.17. 13:25:15
Az új dolgokat úgy értettem, amit írsz...