Mint a múlt héten is, most is szombaton kezdett el normálisan esni az eső, úgyhogy kicsit csalódott voltam, mert már készítettem egy remek tervet. Reggel rendesen eláztam a boltba menet, és vissza. Ez kb 4 perc összesen, de tényleg rohadtul esett. Végül délután négykor teljesen elállt, gondoltam, akkor még van idő a terv felére. De mire riksával beértem a központ elejére már megint szakadt. Úgyhogy kifizettem, de ezek mindenre tudnak hivatkozni a több pénz érdekében. Esik az eső, este van, ilyenek:). Na, végül eső, kapualjban várás, pár fénykép az utcáról. Majd elmentem enni arra a helyre, ami király, mivel ott voltam. Visszafelé meg pont találkoztam két indiai sráccal, pedig nagy a város (olyanokkal, akiket ismerek:)). Vettem térképet egy könyvesboltban, de képeslapot itt sem árultak.

A terv egyik pontja a Chaturshringi templom volt.

Egy hegyoldalban lévő templom nagy kerttel, a hegyoldal miatt szintekkel és lépcsőkkel. Chatshrungee istenség tiszteletére épített templom ez. A Navratri fesztivál alatt (október-november) érdekes igazán a hely, akkor rengetegen jönnek és vesznek részt a fesztiválon. Most olyan sokan nem voltak, de folyamatosan jöttek emberek, és az itt is található Ganesh szobor miatt. Egy nagy kapu van a főútnál, majd feljebb száz méterrel még egy nagyobb kapu jellegű épület. Ezután a lépcsős, szintes részek, és ott van az első hely, ahol lehet imádni. Ott volt Ganesh szobra egy szobában, mezítláb lehetett elé menni, majd imádkozás, és a szoba megkerülése kívülről, ahol a falon is kisebb szobrok voltak, majd vissza a szobor elé, és vége. Feljebb még egy épület van, ott hosszabb ideig leülnek az emberek egyesével.

Szép épületek, szép szobrok. Remélem lesz alkalmam a Navratri fesztivál alatt is látni a helyet.

Aztán hazajöttem, este nyolcra itthon akartam lenni, mert kb. a beköltözési napomon szóltak pont, hogy itt is szerveznek programokat a most zajló ünnep miatt.

Na, hát, ugye most az ember mire számítson, amikor új helyen van, és csak annyit lát kiírva a mai nap 8 órához, hogy „Cultural Programme”. Mindegy, öreg zenészekre, vagy táncosokra számítottam. A tánc megvolt, de fiatalok voltak. Vagyis az itt lakó gyerekek gyakorlatilag. Egyébként annyira nem volt gáz, mint ahogy hangzik. A nagyobb 16-20 éves itt lakó csajok tanították őket be. Volt sok olyan, ami igazából nem izgi, de volt kettő, ami nagyon is az volt. Az egyiket egy tradicionális indiai táncnak mondanám, mert olyan volt, mint amit bárhol látni a tv-ben, ha erről van szó. Két lány adta elő, szép volt. A másik, ami nagyon szép volt az a tradicionális Maharashtran (azaz maráti) tánc volt. Sokban különbözött (lehet, hogy csak pont ez a tánc) a szokásostól. Kevésbé szögletes mozgás, sokkal tempósabb, és sokkal erotikusabb volt.

Volt pár idősebb felnőtt nő is néha, volt ének is néha, volt Ganapati Bapa, és rá a válasz is. Mindenesetre az érdekes volt, hogy mennyire szeretnek táncolni, és szerepelni, és hogy ezt így megszervezték a „lakótelepnek”. És, hogy nem gáz a tradíció.

Képek a templomról és az estéről: https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110903?authkey=Gv1sRgCI_8h8iU14PWRA

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.