Ma reggel benéztem a cyber caféba megint. Ha esős idő van, akkor le kell venni a cipőt az utcán, és csak utána lehet bemenni. Most az van, úgyhogy ezt kellett tenni.

Van kókuszos Soan Papdi is:).

Délután elmentünk egy közeli városkába, Lonavlába (másként Lonavala). Egyébként azt kell tudni, hogy igazából valami hasonlót kell mondani, mert azt úgyis értik. Pl. Pune-t is sokan úgy ejtik, hogy Púné, sokan, hogy Púna. Egyébként az utolsót hallottam a legtöbbször. Mondjuk, hogyha én mondom kicsit másképp a dolgot, akkor fogalmuk sincs, hogy miről beszélek.

Azért mentünk oda, mert megint valami AIESEC-es esemény volt. Négynapos, valami konferencia, meghívott előadókkal, prezentációkkal stb… Én csak egy éjszakát maradtam. Sajnos szombaton elég későn érkeztünk, mert késett a vonat, illetve az indiai srác is, akivel utaztam.

Igen, tehát vonatoztam Indiában. A tolakodás már-már megszokott jelenség. De itt még mielőtt mindenki leszállna (, sőt, még mielőtt bárki is leszállni!), azelőtt akarnak felszállni. És a beérkező vonatnak az volt a végállomása, ment vissza onnan ahonnan jött. Szóval az nem kifogás, hogy nem tudni, hogy ki száll le és ki marad:). Jó persze, az indiai vonatok zsúfoltak, azt lehet tudni, nyilván mindenki le akar ülni. De hát akkor sincs értelme. Érdekes módon azt nem csinálják, mint amit nálunk otthon láttam, hogy a vonat beérkezése előtt átállnak a túloldalra, és onnan szállnak föl. Lehet ennek az oka, hogy itt még magasabb az utazószint, illetve az, hogy a sínekre rámenni tilos:). Inkább az utóbbi. Jó, az is természetes, hogy a vonat csak nyitott ajtókkal közlekedik. Szeretnek az ajtó mellett utazni az emberek. Egyébként nem volt vészesen zsúfolt, normálisan el lehetett férni. Egyik megállóban kellett ugyan kb. félórát várni, nem tudni miért. Addig le-fel szálltak a különböző holmikat és kajákat árusítók. Az egyik tipikus vonatkaja a Samosa. Valamilyen leveles tésztába tekert főtt burgonya.

Lonavla Punétól 70 km-re van. A vonatjegy 52 Ft-nak megfelelő rúpia. Mondjuk 1,5 óra kellett volna neki, hogy megtegye az utat, ha nem áll volna meg 30 percre. Egyébként szerintem csak hosszabb távon érdekes, hogy mennyire kényelmes széken ülsz, vagy milyen a tisztaság, erre az egy-két órára teljesen megfelelő volt a fa pad, és amúgy a tisztasággal sem volt semmi gond.

Ezt lehet, hogy más tudta, de én nem, úgyhogy leírom. A pályaudvaron voltak szikhek. Kérdeztem, hogy mi az oka, hogy turbánt viselnek. Mondjuk fura kérdés, mert, hát szokás, vagy valami ilyesmi válasz lehetne rá. Ellenben az igazi válasz tök jó. A szikheknek nem borotválkoznak és nem vághatják a hajukat. Így, hát valamit kell kezdeni vele, ezért csavarják bele a turbánba. Az AIESEC-esek között is van egy szikh srác. Azt hittem, hogy ő ilyen modern turbánt visel, ám azt mondta, hogy nem ez nem modern, csak a fiatalkori. Igazából egy feszes sapka, kis dudorral a tetején, ahol a hajat lehet tárolni. A nagy turbánt mindenki maga dönti el, hogy mikor kezdi hordani. Ő a tanulmányai befejezése után fogja. Egyébként azt mondta, hogy a hat „k” közül ő csak hármat hord magánál mindig. A szakálla rendben volt, azt nem látta még borotva, se olló.

Na, igen, Lonlava. Azt gondoltam majd szépen szétnézek a helyen, mert a képeken, amiket előtte láttam róla csodálatos. Csak ugye szombat este későn érkeztünk, de nem is ez volt a fő gond, hanem az, hogy folyamatosan és nagyon zuhogott az eső. Jó, persze vittem esőkabátot, de nem vittem két cipőt. Egyébként a vízesések a szépek a helyben. Még a vonatról készítettem pár képet róluk. Csak a baj az, hogy akkor van vízesés, amikor monszun van, úgyhogy száraz időben nem lehet semmit sem látni. De azért még talán megpróbálom újra, a monszun utáni valamelyik száraz hétvégén. Amúgy a helyi emberek főként papucsban és szandálban (vagy saruban) járnak. Pont emiatt, inkább lemossák a koszt a lábukról otthon, minthogy hat cipőjük legyen, amit folyamatosan cserélnek.

A vonatúton végül négyen mentünk együtt. A srác és a haverjai és én. A kedves pillanat volt az útban az az volt, amikor a magyarországi hőmérsékletről kérdeztek. Az egyikük már itt fázott (kb 5-6 fokkal lehetett hidegebb, mint Punéban volt), de amikor mondtam, hogy nálunk van mínusz is és hó is, akkor kérdezte meg, hogy tényleg fáj-e, ha hógolyóval megdobnak.

Este majdnem volt buli, csak kijött a rendőrség, és így csak dumálgatás lett belőle.

A fiatalokról annyit, hogy bár ez azért egy válogatott társaság (a jelenlegi tagok interjúztatták őket), de ugyanúgy megvannak a szokásos ember típusok. A segítő, a barátkozós, a távolságtartó, a bátor, a bátortalan, a sokat beszélő, mindig a mikrofont elkérő véleménymegmondó, a kötekedős, a vékony a dagadt, a fiú a lány. Talán ami különbség, hogy a buliban kevesebben isznak alkoholt, viszont többen dohányoznak. Ők is tudják, hogy van egy viselkedésbeli szakadék az idősebbek és a fiatalok között, kb. a most 40-50 évesek körül. Talán egy fiatallal beszéltem, aki teljesen vegetáriánus, a többiek a szokásos is-is, bár sokan inkább egyáltalán nem. A dohányzás tényleg nagyon jellemző, nem tudom miért, nem akarom azt írni, hogy menőnek tartják, bár lehet, hogy ezt gondolom.

Mindenesetre táncolni mindenki szeret. Pl. az ebédszünetből így hívják vissza az embereket. Elindítják a szokásos zenéket, mindenki táncol, mindenki jön. Ez tart néha 10 percig, néha fél órán keresztül. Aztán folytatódnak az előadások.

Képek:https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110827?authkey=Gv1sRgCJ2L4J-GvqOW-gE

A 831-es igazán jól sikerült. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.