Jammu újra, de szerencsére csak a vonatállomás. Onnan van jegyünk Ambalamba, ahonnan Chandigarh, a következõ város érhetõ el. 

Mivel a pénztáros nem volt túl segítõkész, így mi sem voltunk annyira jogkövetõek a vonaton. Lényeg, hogy a Sleeper jegyek megfizethetõek, és van hely ülni, a 3AC már ehhez képest háromszoros ár, a másodosztály pedig egyenlõ a GeneralClassal, amivel két srácként Tomoya-val délen nem volt problémánk, de Larissa nem akarta. Viszont a Sleeper jegy elfogyott, így csak másodosztályút tudtunk venni. 379km-re volt ez 96Rs. Mondjuk 450 Ft. Viszont a sleeperbe szálltunk. Larissa el is aludt, én meg a jegykezelõvel való beszélgetés során teljesen hülyének tettettem magam, õ meg szépen elmagyarázta, hogy miért nem jó a jegyünk ide. Egyébként nagyon kedves kis ember volt. Felajánlotta, hogy kifizethetjük a két osztály közti különbséget, de még a büntetéssel is jók lettünk volna, az csak 300 Rs. Viszont elõtte én fent voltam, és beszélgettem a szemben ülõ helyivel, aki egyébként Agra-ban dolgozik, vasutasként, míg az egész családja Jammuban. Így most õket volt meglátogatni. Szóval, elég jól elbeszélgettünk, így õ még meggyõzte a jegykezelõt, hogy még a két osztály közti különbséget se kelljen kifizetnünk. Így aztán elég jól jártunk, és kalandosan is. 

Majd Ambala után busz Chandigarh-ba, ami egy elõre tervezett város. Jól el is lehet benne veszni a párhuzamos utcák miatt. Elvileg tisztább, de ez még mindig India, valahogy még mindig szemetes. Kicsit zöldebb, és az utak is elbírják a terhelést. Amikor big rush-ról beszélt a srác, akkor se volt semmi, ami bárhol bármikor Pune-ben tapasztalható. 

Elvileg nyugatiasabb, és láttam is lányokat pólóban, és három férfit is rövidnadrágban. Igen, az már durva, soha eddig senkit, csak a tengerben, de még sokszor ott sem. 

A városhatárnál volt egy tábla, miszerint: Welcome to Chandigarh. The City Beautiful. Hát vagy egy szórend ellenõrzés, vagy egy létige elhelyezése nem ártana. 

Itt a célom egy klubba való benézés, de ma hétfõ van, és a szállások eléggé a központon kívül esnek. Így csak egyet találtunk, ott is „personal party” volt. Mondtam az õrnek, hogy az aztán izgalmas lehet. Nevezzük hát privát partynak. Szóval az nem volt, pedig a punjabi zene egy értékelhetõ mûfaj, még a klubzene tekintetében is, és még a számomra is az. 

Eddig Chandigarhban láttam a leggazdagabb környéket. Rengeteg drága étterem egy sorban. Amúgy a város tervezését a francia Le Corbusier-re bízták. Így van pár szép villa is.

Ja, és a punjabi lányról annyit, hogy õk festik magukat. Nem mindegyik, de itt több, mint amennyi máshol.