2012.05.13.

2012.06.01. 07:39

 Pahalgam. Bausuram és a Kasmir Valley.

Itt kellett volna eltölteni több napot. Aztán lehet, hogy azért mondom, mert ma remek, napsütéses idõnk volt, de lehet, hogy azért, mert találtunk olyan ösvényt, ahol csak mi voltunk, és póni meg nem. Viszont fent a réten nem volt egy perc nyugalom sem. Mindig akart valaki eladni valamit, ugyanazzal a szöveggel. Volt egy tag, akinek volt egy nyula, és azt hordozta magával, hogy fényképet csinálhatunk vele. Csináltunk, mert kedves volt, sõt még több pénzt is adtunk neki, mert viccesen keveset kért. Adtunk, mert legalább valamilyen ötlete volt. 
Megnéztünk két helyet, és még több lehetõség is van itt hegyben mászni, így ezért lehetne itt több idõt eltölteni.
A reggeli sikerélményem egy cseh srác nemzetiségének felismerése az akcentusa alapján volt. 
Szóval itt minden gyönyörû zöld, vízfolyások, patakok, óriási havas hegyek. Ha Manalival kéne összehasonlítanom, akkor itt szebb. Ott eleve már magasabban voltunk, itt voltak különbségek. Szépeket lehet szabadon mászni. Ha valaha még egyszer vissza fogok jönni, akkor ez lesz az a hely. Bausuram az elsõ hely, ez a rét. Onnan lehet több felé menni. Mi elmentünk a Kasmir Valleybe, ahol láttunk helyieket földet mûvelni, mosni, és még sok-sok hegyet is, és persze a völgyet is. 
Pahalgam, a kezdõpont egyébként egy jobban kiépített hely. Sok hotellel, olcsó szállásokkal, kajáldával és minden egyébbel. De, hát a neten errõl sok infó nem volt. Elég nehéz látatlanban kitalálni, hogy az én ízlésemnek melyik hely fog a legjobban bejönni. Egyébként errõl gondoltam a legkevésbe, aztán meg mégis ez lett.
Amúgy lehetne ezekre a helyekre bérelt taxival jönni, ami, ha négyen megyünk, akkor már vetekszik a buszjegy árával. De, hát mi ketten voltunk. Viszont azzal akkor lehet jönni-menni, amikor mi akarjuk, és, ha az útba esõ faluban valami szépet látni, akkor azt ott megállítani. Most, ma szívesen megállítottam volna a buszt, mert voltak szép helyi emberek, öltözetek, tájak, és történések. Kérdés, hogy, ha én megállítom, akkor az olyan marad-e? Hosszútávon. 
Este elhagytuk a szállást. A csávó irdatlan mennyiségû pénzt kért az opcionális vacsoráért. Amit megtanultam itt, az az, hogy ne jöjjek zavarba az ilyenektõl. És mivel közben én is kicsit elszámoltam magam, a végére még egy nekünk is túl jó ajánlattal zártuk a beszélgetést, nem csak egy neki rosszal. Mindegy, belement. Egyébként októberben még szarul éreztem magam, ha nem vettem meg a boltban azt, amire alkudoztam, ez most már nincs meg. 
Este megint vissza kell mennünk Jammu-ba, mert csak azon keresztül lehet Delhibe jutni. Aki a jegyet intézte, akár egy burleszk filmbe illõ ember volt, szõlõt majszolva ért vissza a teljesen üresen hagyott boltjába. 
A busz pedig valami eszméletlen emberszagú volt. Mivel a táskámat nem tettem be hátra, így volt nálam egy szappan. Azzal kellett az orromat belülrõl kikennem idõnként, hogy elviselhetõ legyen a levegõvétel. Szóval ennyire volt gáz. 
Kasmir szép, de az aszalt gyümölcsök itt nem jók. Elvileg híres róla, de mind csak csomagolt, és pár minta alapján semmi extra, sõt néhány ehetetlen volt. Dió az bezzeg mindenhol van, de az annyira nem érdekes, mint a kesu, vagy a pisztácia.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://markinpune.blog.hu/api/trackback/id/tr544528627

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása