Ma Sonamarg és a Tanjiwas gleccser.

Viszont reggel esett, így az idõ nem javult. Az egész buszút oké volt, nem esett, ellenben mikor mentünk, akkor igen. Így sátorban töltöttünk egy jelentõs idõt. Sonamargról annyit, hogy a katonaság szép számmal jelen van itt. A faluhatárban is annyi van kiírva, hogy az indiai katonaság üdvözli önt Sonamargban.  

Ha elképzelem a Himaláját, akkor ide képzelem magam. Ez már tényleg olyan volt, amire joggal mondható, hogy gyönyörû, csak sok volt a felsõ, az esõ, és az indiai turista. 

Teljesen ledöbbent mindenki, amikor mondtuk, hogy mi gyalog mentünk tegnap is. 5 km-t. Nahát. Tényleg durva. 

Ahogyan fakul a bõrszín, úgy tûnnek fel a piros pozsgás arcok. Az út Sonamargba megegyezik az úttal Leh-be. Képzeljünk egy másfél sávos, néha jó minõségû utat magunk elé, szembejövõ forgalmat. És két nap utazást. Na, így lehet eljutni Lehbe Srinagarból, vagy repülõvel. Elvileg egy csodálatos hely az, de ez most nem fért bele. 

Volt még pár érdekes dolog, azok a fényképeken.