Ma tánc ugyanott, csak most nem déli, hanem észak-indiai tánc. Túl részlehajló vagyok a déliekkel kapcsolatban, de, hát mit tegyek, az jobban tetszett. Ma pörgõs-forgós volt a tánc, tegnap inkább szögletes. A lányok közül inkább a tegnapi kettõvel beszélgetnék, a maiak viszont az indiai rajzokról jöttek le. Teljesen olyanok voltak, mint amit néha látok múzeumban, amikor a Mahabharatha-t rajzolják meg. Az arcuk. 

Teljesen más ruhában voltak a maiak, igaz valami dísz-száriban, de a tegnapiak is, mégis teljesen másmilyen volt. 

Az elõadást megint az a csávó kezdte, aki a templomról beszélt, ma még sokkal többet, így akár rendesen a munkaidõ letelte után is tudtam volna indulni. De, ha meg akkor indulok, és nincs ma, akkor meg a felét kihagyom a táncnak. Hiába, ez az elégedetlen, rohanó világ… Szóval félóra volt, már tegnap untam azt a tíz percet, ma sem volt jobb.

Viszont ma rengetegen voltak kíváncsiak a performance-ra. Közel 3x annyian, ami még mindig csak 60 fõt jelent. 

Ma négy lány volt, és inkább együtt táncolás volt, mint egymással. Inkább tánc volt, mint párbeszéd és történetmesélés, de valószínûleg itt is voltak események, sõt biztos. Mindenesetre a koreográfia más képet mutatott, mint tegnap. De szép volt ez is, élveztem. Igazából úgy gondoltam, hogy találok majd egy helyet, és munka után mindig arrafelé fogok járni, megnézni heti egy-két elõadást. Ez eddig nem sikerült, viszont van annyira jó, hogy még mindig vágyjam rá. 

Az elõadás kicsit rövidebb volt, mint tegnap, így a phuja a templomban idõben el tudott kezdõdni. Nyolckor. A phujáról már rengeteget beszéltem, egyszer meg kéne mutatnom, de mivel pontosan nem tudom, hogy lehet-e ilyenkor fényképet csinálni, vagy esetleg videót, így elfogtam egy felvételt, azt majd személyesen, akit érdekel. Youtube-ra nem rakom fel, az biztos.

Ja, igen, ami fontos, és visszakereshetõ, az pedig az, hogy a mai elõadásnak a neve „Kathak” volt. Wikipedian angol nyelvû szócikk biztos van róla, mert láttam.