Reggel elindultunk busszal Coimbatore-ba, ahol át lehet szállni a kisvasútra. Legalábbis az internet ezt állította. Szóval busz. Amikor a „Madupatty irány” nevû útra mentünk, akkor volt egy másik opció, a Coimbatore irány. Na, itt sokkal szebb ültetvények vannak, máskor szerintem ide jövünk. Szép volt erre a táj, de elvileg most nem látni sokat a nevezetességekbõl, fõleg a vízesésekbõl. Majd tényleg legközelebb akkor kell idejönni, szeptemberben. Keralát elhagyva átkerültünk a pálmafás Tamil Nadu államba. A határon még a rendõrök meg is nézték, hogy mit viszünk, igaz csak a helyieket, tõlünk nem is kérdeztek semmit. 

Oh. A buszon egyszer csak mindenki felállt, és nézett ki az ablakon. Egy elefánt ment el elõttünk, egy vadon élõ. Az úton ment keresztül elõttünk. Úgyhogy most még közelebbrõl láttam egyet. Tomoya nem, õ aludt.

Na, az internet átvert, illetve a józan eszem is. Egyszerûen lehet azt gondolni, hogy egy kisvasút nem csak reggel 7-kor megy fel, hanem 3x-4x egy nap. De, hát, nem. És igazából ez nem is turistáknak van, hanem helyieknek, mert a 36Rs-es buszjeggyel szemben a vonatjegy 8 Rs. Így zsúfoltság is van, nincs az a kellemes ablakon kibámulás. Szerintem nem értenek hozzá. Mármint a turizmushoz. Több járat, jóval drágábban. Mindegy, most busszal mentünk fel, a tapasztalat az késõbb lesz.

Megérkeztünk Ooty-ba. Két éjszakát töltünk itt. Ez is egy hegyi város, egész nagy, sok külföldivel. Egyébként a brittek tudták, hogy hova kell építkezni, hol jó a levegõ és a hõmérséklet. Ezek brit városok és falvak errefelé, az egyiket pl.: Wellington-nak hívják.

A Munnar Coimbatore buszúton volt egy város, talán Udampet-nek hívják, meg kéne néznem a neten. Nagyon romantikus városnak tûnt, ha valaki megkérne, hogy rajzoljak le egy dél-indiai várost, akkor ezt rajzolnám. Ha tudnék rajzolni. Sok banán és kókuszdióárussal az utcán. Illetve a buszút maga is szép volt 100 km rengeteg pálmafa ültetvénnyel (?). Mert, hogy nem erdõ volt, hanem telepített, a szabályos sorokat elnézve. 

Egyébként még akár vonattal is felmehettünk volna, másnap reggel, mert mondta a nõ, hogy 45-en vannak a várólistán, de ez csak annyit jelentett volna (ahogy az késõbb kiderült), hogy van egy vagon azoknak, akik elõre nem váltottak jegyet, és ugyanoda szállhatnak a várólistások is. Ott van 60 hely, de ezt persze a nõ nem mondta, csak, hogy várólista 45.