Dennis-szel, aki egyébként keresztény, elindultunk a körtúrára. Láttunk dolgokat, de én annyira az ilyet nem szeretem. Mármint, odamenni a célpontra, és ott körülnézni, aztán menni a következõ helyre. Én inkább megnéznék kevesebb helyet, de dupla annyi ideig feküdnék a fûben. Mindegy, sok mindent láttunk, az irány a „Madupatty Direction” volt. Láttunk óriási méhkaptárokat, rengeteg zöld teaültetvényt, ami mindig zöld, akár monszun, akár száraz idõszak legyen itt. Mi a szárazban voltunk, amibõl itt délen már nincs sok hátra, így állíthatom, hogy zöld mindig. Egyébként elvileg szeptemberben a leges legszebb.

Voltunk elefánt háton egy ideig, ami kicsit luxuskategória. 20 perc az erdõben, kb. 1500 Ft. Mindenesetre élmény. Ami jellemzõ itt, és mindenki azt árulja, (ahogyan késõbb Ooty-ban) az a házi késztésû csokoládé, és persze a különbözõ ízesítésû teák.

Van pár tó, ahova járnak az emberek, de csak egy fénykép erejéig, hogy juj, itt jártam. 

Elég messzire mentünk, amennyit fizettünk neki, annyi lett volna csak a gáz a riksába. Itt akármikor megállhattunk, de még így sem mondom azt, hogy kényelmes volt, mindenesetre szép dolgokat láttunk. 

Oh, igen, visszafelé jövet a Top View nevû végállomástól láttunk vadon élõ elefántokat. 

Keralaban vagyunk, itt is másmilyen az étel. Ami speciális itt, hogy óriási, de tényleg, óriási, kb.3x akkora rizsszemek vannak. De a fõtt zöldség rész annyira nem jött be, kicsit szárazan csinálják itt, és ezt más éttermekben is bebizonyították.

Amúgy rengeteg szállodát lehet itt látni, de vicces, pl. azt a szót, hogy HOTEL használják éttermek megnevezésére. A hotelben a normális áron adott indiai ételeket osztják, a restaurant-ban pedig drágább és elegánsabb minden. 

Tomoya az ebéd után felment a szobába aludni, én körbenéztem a városban. Mondtam már ezt a keresztény dolgot? Szóval, ha nem: itt délen sok keresztény van, ami abból adódik (sok vélemény és cikk alapján), hogy itt sokkal komolyabban veszik a hinduk a hindu vallást. És mivel itt van a kasztrendszer, így sokkal inkább baszogatták az alacsony kasztbelieket, így azok kiléptek, és felvették a keresztény hitet, amivel nem tudom, hogy megoldódott volna-e bármi. Nekik kell ezt belülrõl érezniük. Tehát ezért van itt rengeteg keresztény.

A lányok még mindig szebbek délen, mint északon. Ja és van kommunista párt. Plakátokon megjelenik a sarlókalapács és Lenin Marx és Engels…

A városban vettem egy kókuszdiót, és életemben elõször bontottam ki puszta kézzel. Csak hozzá kell vágni a betonhoz, ezt mondták. Így sajnos a leve nem maradt meg, de sikeres volt a kibontás. Fehér volt, a lelkem is tiszta.

Sikerült a szobában egy még jobb ajánlatot kikényszeríteni, így a kezdeti 600Rs/nap-ból 300 lett. Így fejenként egy éjszakáért kevesebb, mint 700 Ft-nyit kell fizetnünk. 

Este a sörboltban az eladó bevezette a „natural cold” fogalmát, amikor arra a kérdésünkre, hogy van-e hideg söre, válaszolt így. Én aztán nem is vettem. 

Délen kedvesek az emberek, még mindig csak kevés idõt töltöttünk itt, de ezt szerintem már lehet általánosítani. Fõleg itt, a hegyvidékben, sehol nem éreztük, hogy le akarnak húzni, vagy, hogy csak azért kezdenek el velünk beszélgetni, mert aztán pénzt akarnak tõlünk. Simán lehetett bárkivel dumálni bármirõl, ami persze egy idõ után unalmas, de sokszor kiderültek érdekes dolgok. 

Munnar-ban lehet nézni tradícionális kardforgatós táncot. Ez engem és Tomoya-t sem érdekelt annyira, így nem néztük meg. Jobban érdekelne valami nõi tánc.