Madurai. Igazából ez az, amit látni szerettem volna nagyon. A BBC Indiáról készült filmjében volt róla egy jó bemutató, azért. 

Szépen megérkeztünk rövidgatyában. Aztán szóltak, hogy ez így nem oké. Nyilván fel vannak készülve a hülye turistákra a boltosok, így ingyen ajánlanak egy fehér lepedõt, amit a derekadra kell kötni, így lehet csak bemenni a templom területére. Egyébként a boltosok leszólító szövege nem az, mint Jaipurban, hogy „My friend, come to my shop”, hanem az, hogy „Have you seen the temple from the top”. Ami nagyjából ugyanaz, de valamivel kedvesebb, itt ajánlanak is valami extrát. Az elsõ helyen megnéztük, de semmi extra látvány nem volt. Csak egy idõben láthattunk két tornyot. Ja, és persze ilyenkor is bolton kell áthaladni, de nagyon egyszerûen sikerült elmenekülni. Nem is értettem, túl egyszerûnek tûnt.

Aztán kaptuk a leplet, egy másik boltban. Ott utána tök sokat elbeszélgettünk az eladóval, nyilván õ is akart valami hasznot húzni, de csak beszélgettünk végül egy félórán mindenrõl. Kérdeztem mennyi a párnahuzat itt. Kérdezte, hogy mennyi ez Puneban (ekkor már kiderült). Mondtam, hogy 50 cucc párjával. Ekkor döbbent le, és vesztette el a hitét, hogy mi bármit is fogunk venni ott. Azt állította, hogy 60-ért veszi õ darabját. Ugyanolyan típusról beszélek. Az igazság, hogy Pune-ban én 100-ért vettem két darabot, ami még így is jóval kevesebb, az 50-et azért mondtam neki, hogy mondjon olcsóbbat, akkor meg is vettem volna.

A Trichy-i templom nevét elfelejtettem mondani, de igazából egyszerû megtalálni, szóval az a Sri Ranganathaswamy Temple.

Most tehát Maduraiban vagyunk és belépünk a Meenakshi Sundareswarar templomba (avagy Meenakshi Amman Temple). A tornyok sokkal jobban díszítettek. A Ramayana történetét ábrázolják.

Kétszer körbejártuk a templomokat, egy helyen ki is rugdostak minket, mert az csak hinduknak volt elérhetõ, Sok helyen ki van írva, ha arról van szó, de itt szerintem nem volt kiírva. Bár szerintem Tomoya a hátsó bejáraton indult befelé, és ezért. Belül nagy tömeg volt, óriási sor, hogy áldást kapjanak. Mivel most csak magunk voltunk, nem volt idegenvezetõ, így egyetlen történettel sem lettünk gazdagabbak, csak figyeltük, hogy mégis mit hogyan, mennyire csinálnak azok a hinduk, akik eljönnek ide. Igazából mindenre azt lehet mondani, hogy óriási. 

Bent volt egy esküvõ. Gondolom olyan érzés lehet itt esküdni, mint nekünk a…izé… na, jó, nem vagyok nõ. Mondjuk a Mátyás Templom. 

A következõ fontos momentum az után történt, hogy elhagytuk a templomot. Madurai, a templom nyugati bejáratához közel van egy hely: AMIRTHA. Ez csak egy étterem, de itt ettem az eddigi legjobb indiai ételt eddig. 45Rs-bõl, ami jelenleg 200 Ft annyit lehet enni, amennyi beléd fér. Csak annyit kell mondani, hogy South Indian Meal. A konfiguráció a jól ismert Thali, bár lehet, hogy még nem mondtam, hogy mi az, szóval számomra jól ismert. Egy nagy adag rizs, nem dhal, hanem sambar, és egy tonna sabji, talán öt különbözõ. Magyarra mindez lefordítva. Rizs, szósz, és egy tonna nem nyers zöldség. Mindenbõl annyi, amennyit akarsz. Igazából a kiosztott adag elég bõven, de, ha van kedved, akkor még kérhetsz rizst, semmit nem számolnak fel. Otthon csak a rizs kerülne ennyibe, még a boltban vett gyorsrizs is. 

Az egész déli túrán nagyon kevés hagymával találkoztam. Lehet, hogy itt még komolyan veszik azt, amit egyszer írtam, hogy vágyfokozó illetve, hogy a földben élõ élõlényeket ne bántsák, ezért nem húzzák ki onnan. 

Na, elindultunk a szálláshelyre, ami elég jó volt 24 órás check-outtal, így egész estig maradhattunk volna, de hát, sajnos nem volt night trip Munnar-ba. Így délutántól estig utaztunk, este nyolcra megérkeztünk, majd lefagyott mindenünk. Ugyanis felérkeztünk a hegyekbe. Éjjel nagyon hideg van itt, fõleg, ha valaki az iszonyat melegbõl érkezik, felelõtlenül. Bajunk egyikünknek sem lett végül, de hamar belementünk a szálloda ajánlatába, ami egyébként is igen jó volt – nem sokan utaznak ide ilyenkor. Két busszal jutottunk el, egyik Theni-be, majd onnan Munnar-ba. Theni után szépen kizöldül minden, rizsföldek, pálmafák, aztán pedig a hegyek következnek.

Munnarbab este találtunk egy riksást, aki igen jó fej, Dennis, és holnap elvisz minket mindenfelé, persze pénztért, de majd kiderül, hogy mennyiért.