Két dolog volt mára. Délután összeszedtem Akira-t, a kis japánt, és ahogyan megígértem magamnak elmentünk a színházba. Rossz döntés volt. Azt hittem valami móka lesz, meg tánc meg zene, de az nem volt. Mindegy legalább megtudtam, hogy amúgy sincsen soha mostanában olyan. És a neve is megvan. Lavani. Pár érdekes dolog a színházból. Eleve kettõ van, igaz napi három elõadás, de alig volt ember benne. Kb egy PMK teremnyi az egész. A telefonok nem, hogy lehalkítva nem voltak, de még fel is vették, és beszéltek is rajta. A végén nem volt tapsvihar, a taps tartott 20 másodpercig, ami egy pozitívum szerintem. Nekem az borzasztó, amikor otthon, még, ha nem is jó az elõadás, akkor is negyed óra taps van. Aztán meg vissza-vissza… Itt legalább nem ezért járnak ide.

Aztán betoltunk egy-egy adag breadcrumps-t, mászkáltunk a városban, de este 9 után már alig van valami. Készítettem pár keresztezõdéses videót, aztán beugrottunk Appa-hoz, leraktuk a járgányt, és irány az elõre megbeszélt hely.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.