Gondoltam írok valami összefoglalót az utazásról. Szóval, nekem ez volt életem leghosszabb utazása, ha azt nem számítjuk, hogy idejöttem egy évre, mert azért ez is valami olyasmi. Mindenkinek Varanasi tetszett a legjobban, ahogyan ezt már írtam. Nekem is, és talán ez kiderült az írásból is. Pune jó volt melegítésnek, és jó volt ahhoz, hogy lássuk, mennyire más is tud lenni ugyanaz az ország. Més a legelején említettem, hogy teljesen meglepett Pune, valamivel fejlettebb városra gondoltam, mielõtt idejöttem, és féltem, hogy az már nem az az India lesz, mint ami valójában. Miután itt töltöttem egy kis idõt, úgy gondoltam, hogy, hát, ez nagyon India. Lehet. De Varanasi más, nem mondom, hogy érintetlen. Nem mondom, hogy nem a turisták miatt csinálják úgy, ahogy. (Egyébként közben folyamatosan azon gondolkodtam, hogy vajon mégis mi lehet, amit csak miattunk csinálnak, és mi az, amit tényleg úgy is gondolnak. Mindenesetre sok nem tûnt fel). Szóval, ezt a helyet ajánlani tudom, de nem elsõre. Mondjuk Delhi, vagy Mumbai után.

A Taj Mahal is szép volt, Újdelhi nem tetszett annyira, de hát, nagyon töredékét láttuk csak. Pár utcát jártunk be. Manali és a Himalája csodálatos volt, de azért, ha lesz még rá lehetõség, még megnézném a Himaláját más helyekrõl is. Ne legyünk telhetetlenek, így is csodákat láttam már itt. Shimla a legtisztább város Indiában, amit láttam, ez biztos. (Csak a belváros, egyébként). Igen, van ott egy vasútállomás, és lehet vonatozni a hegyekben, normál áron, elvileg, de mi már nem kaptunk jegyet. Az egy UNESCO-s történet, és elvileg 107 alagúton megy keresztül az útja során. A szerelvények óriásablakosok, biztos gyönyörû lehet a kilátás. (A buszos utazásért azért megérte). Szóval vonat 2200 méteren. 

Delhi izgalmasabb volt, és nagyon zsúfolt, és kicsit többet töltöttünk itt, mint Újdelhiben. A Jama Majshid szép látvány, érdemes megtekinteni, és a fûszerpiacon is lehet jó dolgokat enni. De még egyszer mondom, azt a fekete golyót NE!

Jaipur is nagyon szép, rengeteg érdekes hellyel és színpompával, rengeteg múzeummal. Még kortárs kiállítás is volt. Meg kígyó, meg teve, meg elefánt, meg hal.

Azt, hogy pont ezt a 16 napos túrát mennyibõl lehet kivitelezni, nehéz megmondani. Vagyis nekem egyszerû, de sokszor a biznisz vízum segített. De függ attól, hogy ki mit akar megnézni, vannak más helyek is, ahova van belépõ, meg lehet nálam sokkal több vásárolgatással számolni, és lehet sokkal drágább helyeken is enni, és lehet becsapva is lenni, vagy a riksásokkal kevesebbet vitatkozni. 

Nekem a blogon olvasható történetem dec11-tõl dec27-ig összesen 11000 rúpiámba, azaz kevesebb, mint 50ezer forintomba került, kényelmesen. Ha csak a vonatot, szállást és riksás dolgokat nézzük, akkor 5700 Rs (26e Ft) volt. A többi tényleg egyénfüggõ, kaja, belépõk, klubok, ajándékok. Mondjuk ki. Itt utazgatni hihetetlen olcsó. Már csak azzal lehet gond, hogy az embernek nincs elég ideje. Oké, nem csak lehet. Az a gond, hogy az embernek nincs elég ideje. Mert, hogy azért ezért a pénzért is valahogyan meg kell dolgozni. 

És a vonaton éjjel hideg van. Takaró, pléd, pulóver és három réteg zoknival és három pólóval egész jól ki lehet bírni. Érdemes a vagon közepére venni jegyet, akkor nem kel fel az ember minden megállónál a huzatra és az ajtónyitásra. A legfelsõbb ágy valamivel hidegebb az éjjel, de ott akármikor lehet aludni, akárcsak az oldalsó felsõnél. Ebbõl a szempontból jó, én odavennék jegyet legközelebb. A többi nem jó, a középsõnél reggel felkeltenek, hogy le akarnak ülni. (Ilyen felhajtós az a rész, és, ha használatban van, akkor alatta csak feküdni lehet, ülni nem). A legalsón meg odaülnek a lábadhoz, akármikor. Szerencsére azzal nem volt tapasztalatom. Ne ez így már túl részletes, talán valakinek valamikor hasznos lehet. Ja, és egy hónappal elõtte vettük meg a jegyeket, igen kelendõek, hosszú várólista is kialakulhat.