Amire nem igazán számítottam, az az volt, hogy 37 óra vonatút után 4 perces különbséggel érkeztünk meg. Varanasi.

Hotel Mishra, 450 Ft / fõ / éj, és valami eszméletlen kilátás. Kilátás a Gangeszre és a part menti épületekre, és mindez az óváros közepén. Varanasi óvárosa kis utcákkal teli. Elvileg nagyon ilyen látványvárosnak mondják, de ennyi mindent nem lehet csak a külföldiek miatt csinálni. Az egésznek a hangulata valami leírhatatlan. Pune után én már nem számítottam meglepetésre, úgy gondoltam, hogy oké, ez India. De így, és a következõ napokban meglátogatott városok alapján, igen, nagyon durván más is tud lenni. Aztán volt persze olyan, ahol tökugyanolyan volt.

Na, de Varanasi… Kíváncsi lennék tényleg, hogy mi az, ami csak a külföldiek miatt van. Ha csak az, hogy lépten-nyomon mindenki csónakáztatni akar, meg még pár ember valamit árulni, akkor oké.

A belvárosban CSAK és kizárólag sikátorok vannak. ez egy elég nagy terület, mondjuk kb. akkora, mint Szentendre belvárosa a 11-estõl befelé. De minden utca sikátor. Aztán a Gangesz, és a Ghat-ok. Ghatokra van felbontva a cucc, mindenhol van valami. Persze a legérdekesebb a fõ, és az, ahol a holttesteket égetik el. Az „On the spot” nevû mûsor csinált egy videót Varanasiról. Azon kívül, hogy a felét hülyeségnek tartottam, a másik felérõl meg kiderült valami. Mondták ugyanis, hogy ne nagyon menjünk közel az égetõhöz, mert ott azért komoly emberek vannak, meg olyanok is, akik mindenféle kamu sztorit mesélnek, aztán pénzt kérnek. Vszleg akit meginterjúztattak az is ilyen kamu sztorit mesélt a mûsorban. Mindegy.

Templomok egymás mellett, rengeteg. Emberek mennek az utcán, betérnek, imádkoznak, rengeteg pap is van. Mindenhonnan a zene hallatszik. Ez egy szent hely. Nekem egy film. Egy film. Annyira, de annyira szürreális volt minden pillanat, hogy az tényleg elmondhatatlan.

Este van puja a Gangeszhoz. Ez kicsit már show, de azért szép. Csónakról néztük végig. Zene, sok 6 helyen párhuzamosan ugyanazt csinálják, akik csinálják a pujat. Zene, ének.

Ja, igen, mivel a belvárosban mélyen vagyunk, nem lehet hallani az autókat és a dudálást. Ez így négy hónap után már nagyon fura. 

Igen, szóval egy szent hely. Ide jönnek az öregek meghalni. Van egy „idõsek otthona”, ahol várják a halált azok, akik úgy érzik, hogy nincs már sok hátra. A szertartás biztosan hosszú, rengeteg mindenbõl áll. Amit tapasztaltunk, hogy az utcán lepellel letakarva viszik végig, egy „hordágyon” a vállukon, közben skandálnak valamit, amiben „Ram-Ram” van. Leviszik a Gangeszhez, hogy utoljára megmosdassák benne. A család, vagy akik ott vannak, mindenki egyesével odamegy, és megmossa a testet a folyóban, majd ezután elhamvasztják. Többet nem láttunk, nyilván ezután a folyóba teszik a hamvakat. Vagyis azt még láttuk, hogy, ami nem lesz hamu, azt is bedobják a folyóba. Mindez éjjel volt. A lángok a nap 24 órájában égnek, vagyis a hely 24/7-ben mûködik, egy helyen 3 órás szünettel következhet két hamvasztás. Amikor ott voltunk, akkor nyolc helyen égetek a lángok.