A szabadnap nagy része történés nélkül ment el. Vagyis a barátokkal beszélgettem a neten. De délelőtt az utazás szempontjából tényleg nem sok minden történt. Aztán délután elmentem a Someshwar Temple-hez, ahol múltkor voltam egy keveset. Most be is néztem és fényképeztem is.

Lenéztem a folyóhoz megint, srácok úszkáltak a kiépített kis gátnál, nők mostak és mosogattak, ruhák száradtak. Az apuka és a fia nagyon megköszönték, hogy szerepelhettek a fényképen. Tehát ilyen egy napos csütörtök délután Someshwarwadiban.

Az első utam a fodrászatra esedékes már. Egyébként régen úgy volt, hogy járták a házakat a fodrászok és pénz helyett inkább csereárut kértek. Egyébként fura ez a kaszt dolog, mert őket is egy külön kasztként emlegették a történet alatt. Meg is lepődtem, hogy a négy közül valamelyikben csak a fodrászok vannak. Biztosan durván összetett dolog ez is, így hát bele se kezdek. De ezek alapján csak annyi, hogy a kaszton belül is vannak csoportok, amikre más-más szabályok vonatkoznak. Merthogy a hajvágást is kizárólag ők csinálhatták. Régen.

Este átmentem az egyik sráchoz itt, Raj-hoz elküldeni egy sürgős levelet. Ők Gujaratból származnak, apja Khambhat városból, anyukája Ahmedabadból, Gujarat fővárosából. Persze megkínáltak mindenféle dologgal, a legérdekesebb az a kaja volt, amit csak az apja városában lehet kapni. A nagyszülők ott élnek, és mindig hoznak, vagy küldenek ilyen kaját. Úgyhogy gyanítom, hogy tényleg csak ott lehet kapni. Egyébként ilyen gyorskaja, vagy nem tudom, hogy nevezzem. Kanállal egy kis adagot a tenyerébe rak az ember, majd behajítja a szájába, így kell enni. Enyhén csípős, de nagyon jó ízű volt. Kaptam még chikky-t meg még valamit.

Egyébként, amikor meglátta a leveleim között az aiesec-es leveleket, akkor mondta, hogy a legjobb barátja is az, talán ismerem. A punjabi srác az. Ennyire kicsi a világ. Merthogy Raj-ot az egyik Ganesh-es esten ismertem meg itt a házban.

Raj faterja miatt kellett ideköltözniük, még akkor, amikor ő még meg sem született. Viszont az ő születési helye Ahmedabad. Szokás ugyanis visszamenni, és az első gyereket az anya városában megszülnie az anyának. Szokták a többi következő gyereket is ott megszülni, de az már annyira nem fontos. Így az ő húga például Pune-ban született. A család egymás közt gujarati nyelven beszél.

Kértem tőle indiai zenét, így legalább azt hallgatom, amit ők, és nem azt, amit csak úgy találomra találok. A lakásuk felújítás alatt, a vége felé tart, kortárs lakberendezők által tervezett bútorok, igazán jól néz ki. És ez is egyszerű és üres.

Mint az EU-ban, külön mintázatú, vagy csak külön feliratos a pénz. Csak azért, mert ennek az 5 rúpiásnak a hátoldalán is, amit fotóztam, ott van tizenöt nyelven az, hogy öt rúpia. Úgyhogy lehet keresgetni melyik írás milyen nyelven lehet.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110922?authkey=Gv1sRgCMvp7ens-bKT5AE

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.