Hagyományos kenyeret még nem láttam sehol, viszont ilyen csomagolt, szeletelt az van. De azzal is vigyázni kell, mert sikerült múltkor édeset vennem. Cukor az összetevőknél ne legyen, ez a lényeg.

A valláshoz kapcsolódóan három adalék. Az első az, amin egy mai európai teljesen megrökönyödik, hogy ilyet kérdeznek tőle. Az egyik nap, pár hete valaki megkérdezte tőlem, hogy szoktam-e minden nap fürdeni. Nekik ez fontos, mármint nem az, hogy én, hanem fontos a fürdés nekik, minden reggel így kezdik a napot. A kérdés is gondolom azért vetődött fel, mert ugye ki tudja, illetve a dokumentumfilmben is azt mondják, hogy az európaiaknál akkor merült fel először, hogy az évi egyszeri fürdésnél több kéne, amikor a britek Indiába jöttek.

A második, ami azért a vallások alapeleme, hogy hogyan temetkeznek. Síremlék nincs, a testet elégetik, majd egy kiválasztott folyóba öntik a hamut. Persze a legnagyobb dolog, ha ez a folyó a Gangesz. Van is egy város, Varanasi, ami arról híres, hogy az idős embereknek szállást nyújtanak, és aki akar, odamegy, és ott élhet addig, amíg meg nem hal. Azért, hogy biztosan a Gangeszbe temessék. Tehát, síremlék nincs, és ezt csak azért írom, mert a harmadik tapasztalat ehhez kapcsolódik.

Megemlékeznek azért az elhunytról. Az otthonban fényképet raknak ki, és arra virágfűzért akasztanak. Talán ez nekünk nehéz lenne. Egyébként a kis boltokban is vannak ilyen képek, mióta figyelem ezt (mert először azt hittem, hogy valami fontos ember van rajta), azóta rengeteg boltban láttam. Van ahol a ház régi tulajdonosáról, vagy valakiről a házból van fénykép.

Más. Ha valaki megkérdezné, hogy mi a legnehezebb itt, akkor azt mondanám, hogy az ingvasalás. Viccen kívül. Úgyhogy köszi, anya. Egyébként az igazsághoz hozzátartozik, hogy nincs vasalódeszka, ami nem könnyíti meg a feladatot. A második legnehezebb az összehajtogatása. Na de ez már vicc inkább.

A pénteki nap a nyugaton szokásos laza nap, vagy nem tudom mi a magyar neve. Ugye ez az a nap, amikor mindenki pólóban és rövidgatyában mehetne. Kb. két emberen kívül azonban mindenki ingben jár péntekenként is. A másik, hogy még az elején úgy tájékoztattak, hogy itt nagyon barátságos a hangulat - ami meg is van – és mindenki keresztnéven szólítja egymást. Hát ez is inkább nem. A főnököket inkább a nevük + Sir/Madam.

A közlekedésben kezdem megszokni az irányokat. Tegnap néztem egy angol filmet, és legalább öt másodpercig azt gondoltam, hogy hát hogyan angol film ez, ha ugyanott van a kormány?

Na, és akkor kezdődjön a mai nap története, az előzőek a reggeli szieszta alatt jöttek elő. Nem kezdődött korán a nap. Délután volt már, amikor elmentem a Someshwar Temple-hez. Ez egy templom a lakásomhoz tartozó területhez közel. A címemben is ez van, Someshwarwadi. Ez egy templom a pusztító istennek. Most nem mentem be, mert utána volt programom, nagyon közel van, majd legközelebb benézek. Még azért körülötte szétnéztem pár percet, meg csináltam fényképeket a bivalyt mosdató úrról, a színes ruhás nőkről, a csoportokban ülő öreg urakról és a labdázó gyerekekről. A pataknak, ahol a bivalyok fürödtek a Pashan tóval van összeköttetése.

Aztán utána a főnök fiával találkoztam, Samarth-tal, aki adott nekem biciklit. Majdnem. Későn derült ki, hogy lyukat a kereke, így az majd foltozásra vár, de azt majd még elintézi, úgyhogy a bringás ügy tolódik. Egyébként a másik ok a találkozásnak az volt, hogy doboljunk egyet, és, hogy ezután járjunk össze dobolni, ugyanis, két hónapja vett dobfelszerelést, én meg megtudtam, és megkért, hogy tanítsak neki valamit. A két hónaphoz képest bőven jól tolja.

Az odafelé úton a nap poénja is megvolt. A célhoz közel kicsit nagyobb a nyüzsgés az utcán, mindenféle árus, mindenféle dolgot akar eladni. Egyiküknél megláttam képeket, hirtelen azt hittem, hogy képeslapok, vissza is fordultam. Akkor láttam, hogy nem az, hanem csak DVD borítók. Lehet, hogy árult hozzá másolt DVD-t is, csak nem nyilvánosan, mert nem éreztem, hogy lett volna benne lemez, de a történet szempontjából nem is lényeg. Mikor körbenéztem és nem találtam képeslapot, megkérdeztem tőle, hogy van-e nála. Mondta, hogy érti, mit akarok, és várjak. Vártam, egy gyerek a betonszegély mögül előhozott egy zacskót. Szép gondosan becsomagolva, benne még egy zacskó, az is megkötve, majd elővesz, vagyis inkább csak gyorsan megmutat egy képet a benne található dolgok közül. Egy nő volt rajta melltartóban. Azt hiszem nem igazán értette a „picture postcard” kifejezést. Vagy úgy értette, hogy én egy kicsit mást akarok. Egyébként filmes-tv-s cenzúra van, az obszcén, túl erotikus jeleneteket kivágatják.

Amit nehéz megszokni, az a kamionosok dudálása, mert az rohadt hangos. A többi autós is dudál persze, de az nem hozza rám a szívrohamot. A járdamentesség miatt az úton kell menni. Persze minél jobban lehúzódva, de van, hogy látok több embert egészen a sáv közepéig egymás mellett menni. Teljesen kivilágítatlanul. Rájuk az autósoknak kell vigyázni. Amúgy a járda helyzet nem annyira gáz mindenhol, mint amennyire itt felfestem, de pár képemen talán látszik, hogy a járta közepén meghagyták a fákat. Mikor kérdeztem, hogy miért, az volt a válasz, hogy hát, a fakivágás nem egy jó dolog, és, hogy azok a fák az út építése előtt már itt voltak. Arra persze nevetés volt a válasz, hogy valószínűleg az utak helyén is volt fa. De nyilván gyalog könnyebb kikerülni, mint autóval, kevésbé balesetveszélyes, így hát, ha nem szükségszerű, minek kivágni. Mondjuk, hozzátartozik, hogy van, ahol gyalog sem lehet simán kikerülni.

Na, mára megint sikerült sokat írni, sok az általános, nem a mai napra vonatkozó dolog, így máskor kevesebb lesz talán, de akkor meg talán lesz más. Még egy rövid kérdés, lehet ímélben is válaszolni, hogy inkább a képekkel egyszerre töltsem fel a bejegyzést) mint, ahogy eddig majdnem mindig), vagy minden nap a szöveget, aztán a képeket valamikor máskor. Mindkettőnek előnye és hátránya is van, összekeveredés és kép szöveggel összetársítás, illetve egyszerre sok szöveg téren.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110918?authkey=Gv1sRgCJic7MyEuL_H3QE

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.