A brit motorkerékpár gyártó a második világháború óta ugyanazt a terméket gyártja. Akárhányszor változtatott a modellen, mindig visszaesett a kereslet. Állítólag még a motor része is ugyanaz.

A srácok hallottak már a cigányokról, de nem igazán tudják, hogy kik azok. Ez csak arról jutott eszembe, hogy néhány maráti szóval megismerkedtem, ezek közül a „szép” az úgy van például, hogy „Sundar”, ami ugye hasonlít a sudárra.

A holnapi nap szabadnap lesz. Nem tudom, hogy mikor derült ki, de még délután háromkor még senki nem említette, pedig még kérdeztem is olyat, aminél eszébe juthatott volna a srácnak, mondjuk csak akkor, ha már tudta. Este viszont szóltak, hogy holnap nincs munka, mert 4-5 órás áramszünet lesz. Persze szombaton be kell pótolni.

Jövőre vonatkozót nem szoktam írni, de most amíg emlékszem a hozzá kapcsolódó dolgokra, addig leírom. Amol More-val, egy fiatal kollegával holnap a Katraj Snake Parkba megyünk. Híres, a Pune könyv is ajánlja.

Amol egy kisvárosban lakott, 200 km-re innen. Most Pune tökmásik végén lakik. Rengeteget utazik naponta. A kisvárosban se a központban éltek, hanem pár kilométerre onnan, a családjával. Két indiai mondást említett, ezek közül a második az, ami miatt sok minden előjött.

Atathe devo Bhava: A vendég az Isten.

Mone vase tee sopni dese: Minden, ami a fejedben van, előjön az álmodban. (Egyébként az álmokkal kapcsolatban tökéletesen ez a véleményem nekem is, lehet, hogy túl egyszerű, de én is csak azt gondolom, hogy az a valóság, és a mindennapi dolgok továbbgondolása, semmi más egyéb)

Ekkor kérdezte meg, hogy szoktam-e álmodni. Persze szoktam. És miről? Hát mindig másról, semmi tematikus dolog, sokszor semmi érdekes. Merthogy az ő álmainak 80%-ka a kígyókról szól.

Ez azért van, mert a kisvárosban, vagy faluban, ahol élt gyerekkorában, ott az utcán a kígyó nem meglepő dolog. Nem mindennapos, de azért akad. Jól be kell zárniuk a lakást mindig, de saját bevallása szerint már 10-15 kígyót élete során meg kellett ölnie, amik a lakásban voltak. Illetve a kilincsre is felkapaszkodnak kívülről. Remek történetek. Nem csodálom, hogy sokat álmodik kígyókkal.

Van egy város Maharasthra-ban, a neve: Bhattishirare. Ott vannak alkalmak, amikor a kígyóknak imádkoznak. Rendeznek hasonló felvonulást, mint itt Ganpati tiszteletére, külön a kígyóknak. Vagy nekik, vagy inkább velük. A szertartás része nem teljesen világos, de valami olyasmi, hogy beraknak párat egy edénybe, letakarják őket, majd valamikor valahol kiengedik őket, és akkor kell nagyon figyelni, hogy hogyan viselkedjenek az emberek. A többi ember, ugyanúgy, mint itt a Ganesh szoborral, ott is hazavisznek, és körülbelül egy hétig, a fesztivál ideje alatt tartanak otthon egy példányt. Tehát egy kígyót. Maguknak kell megfogni az erdőben, és ahol szerezték ugyanott kell visszaengedniük.

Szóval holnap kígyónézegetés, és egy másik dolog, amivel felavatódok itt Indiában. De ezt majd csak holnap, ha megtörtént.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110914?authkey=Gv1sRgCObipPCFkObl1gE

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.