Megint egy édesség: Laddu. Golyó formájú, nem tudom mi.

Kicsit gépész: a vetítési mód amerikai, de legalább mm-ben vannak a dolgok.

Talán 33 millió isten van a hinduban. Az egyik srác azt mondta, hogy pontosan ennyi van. Nagy része azonban az egyes istenek különböző elnevezése. A kisebb faluk sincsenek meg öt-hat templom nélkül.

Ge Ge Ram Krishna Hari. Valami ilyesmi szól a színpadról, illetve egy másik dal, amiből csak a Rama és a Krishna szavak jöttek le. Ganpati ünnep, de nem csak őt tisztelik ilyenkor. Az első ének, valami olyasmit jelent, hogy a Győztes, a győztes Rama, Krishna, Hari. És talán a Hari is Krishna egyik másik neve. Elég sok a bizonytalanság, a nepáli srác magyarázta ezeket:).

Ami viszont biztos, hogy mindenkinek három neve van, itt Maharashtra-ban. Az első a keresztnév, amit a szülők találnak ki. Rengeteg istennév van a keresztnevek között, mint pl.: Ravindra a munkatársak közül, vagy Krishna, Appa Deshpande lánya, vagy a főnök feleségének az apja pl.: Ganesh. Jellemző még a Lakshmi (Laxmi) is. Ő a gazdagság istene. A második és a harmadik tag a névben egy az egyben az apáé. Mind a lányoknak, mind a fiúknak. A lányoknak addig, amíg férjhez nem mennek. Onnantól marad az első nevük, de a második és a harmadik lecserélődik a férj nevére. A fiatalabbak már nem követik ezt. Mondjuk, jó, nálunk is így van nagyjából, kivéve az apától kapott név részt.

A cég által bérelt ház tulajdonoságtól kaptam vacsorát, vagy inkább valami harapnivalót. Ami fura volt a másik családnál is, illetve itt is, hogy az édességnek nem a vacsora után van a helye, hanem a sós, csípős kaja közben.

Most az ünnepek alatt jellemzően csak tisztán vegetáriánus kajákat csinálnak minden háznál, még ahol vegyesen esznek, ott is. Amit most kaptam az állítólag a most ünnepelt idolnak valamilyen áldozati kajája, legalábbis a Jézus-bor-ostya párhuzamot emlegették. „Ganesh adta nekünk, hogy együk”.

Este lenéztem megint a közösségi estre, hogy ismerkedjek, és ne tűnjek mindenki számára teljesen idegennek. Másrészt pedig érdekesnek hangzott a program: „Orchestra”. Jó, hát ez is kisebb túlzás volt, mivel csak négyen énekeltek felváltva a CD-s alapra. De voltak igazán jók itt is. Most felnőttek voltak, főleg már idősebbek. Maráti dalokat énekeltek, én pedig ismerkedtem.

Reggeli utcaképek, amiből már volt sok a szokott helyen. ITI Aundh. Aundh a körzet az ITI pedig valamilyen suli. Itt szoktam várni, hogy felvegyenek. Már nem a suliba…