Tehát ma Krisnát ünnepelték. Amit én tapasztaltam az az volt, hogy egész nap irdatlan hangerővel szólt a zene. Valószínűleg a város minden pontján, de én ugye csak egy helyen voltam napközben. Csináltam is róla videót. Le kellett mennem az utcára, mert elég messze voltak, de még így is iszonyat hangos volt a zene. Nem sok szám ment, kb 10-15 újnak tűnő indiai zene, de cserébe egész nap.

Dahihandi: Van valami gömb fellógatva a levegőben, a házak közé kifeszítve, és azt kell elérni és széttörni bottal. Egymás hátára mászással lehet elérni, mert a háromszintes házak tetejéről van kifeszítve. Vannak egészen magasra felállítottak is, pl. daruval. Nem egyszerű széttörni, több csapat verseng, vagy próbálkozik inkább, mint verseng, és a győztesek valami igen magas összeget is kapnak. Ami érdekes még, hogy Krishnán és Rámán kívül a molinókon a helyi polgármester is fent van.

Szóval ilyen fellógatott gömbből rengeteg van, hol alacsonyabban, hol magasabban. Hol csak az első emeletről a gyerekeknek, hol ugye a daruval felhúzott magasságban. A magasabbakat, mint fő attrakció, este próbálják meg széttörni.

A munka után az egyik munkatárssal (Ravi-val) meg is néztünk több ilyet, vagyis, több helyszínt, aztán a munkahelyhez legközelebbit választottuk, hogy végigkövethessük az eseményeket teljesen. Volt egy nagy színpad is, ahol a csapatok voltak, meg talán zsűri, sokat nem lehetett beszélni, mert a zene még mindig hangos volt. Az emberek táncoltok, volt egy műsorvezető is, annyit sikerült megtudni, hogy amikor beszél, akkor táncolásra buzdítja az utcán lévőket. Az is érdekes, hogy tényleg mindenki itt van a környékről, a teljesen öregek és a féléves gyerekek is. Na, tehát, a táncolás közben a fellógatott díszből víz folyik a középen táncolókra. Ez tartott vagy 1 órán keresztül. Ezután 9-kor elkezdődtek a mászások, csak 1-et néztünk meg, de ők messze voltak a gömbtől, de ahogy észrevettem nem volt céljuk az elérés, csak egy nagy torony csinálása, mert nagyon örültek, miután készen lettek. Ez ötszintes volt, de már teljesen instabil volt, és még bőven messze a gömbtől, nem is tudom elképzelni, hogy a daruval fellógatottat hogyan érhetik el. Ja és a mászás közben is végig zuhog rájuk a víz. Nagyon okosat nem akarok írni, de gondolom itt is a cél az égbolt elérése, az istenek megközelítése. Mindenesetre egy nagy, nyilvános ünnep mindenkinek. Amúgy sehol semmi korlátozó szerv, talán csak 1 rendőrt láttam.

Vissza haza, csináltam teát magamnak, kb. pont olyan lett, mint a cégnél, úgyhogy majd otthon is meg tudom mutatni.

A jogsi mellett a telefonálás is vicces áron van. Pl. innen külföldre egy SMS 20 Ft. Itt, a körzeten belül: 0,6 Ft (!). 1 perc helyi hívás 2,4 Ft.

Ja, igen. Kipróbáltam a zöld kókuszdiót. Ezt csak a levéért szeretik. Amúgy ez mindennapos dolog, bárhol lehet ilyet venni, mi most pont ezen az ünnepségen vettünk egyet-egyet Ravival. Csak annyi az egész, hogy van egy ember és nagy késsel lenyesi addig a kókuszdió egyik felét, amíg egy ujjnyi lyuk nem lesz rajta. Tele van lével. Szívószál segítségével meg lehet inni.

Ja, és az északról jött emberek nem nagyon szeretik az itteni kaját, nekik ez túl fűszeres. Pl. az a breadcrumps Vishesh-nek túl fűszeres, nekem igazából tök átlagosnak tűnt, bár nem tudom, hogy az erősségére gondolt-e, vagy az ízére, de erősségre nem volt tényleg semmi különös benne. A lakótársaival mindig főznek maguknak a lakásukban, mert mindenki északról jött (, főleg Delhiből egyébként), és semelyikőjük nem szereti az itteni kaját.