Gondoltam bemegyek dolgozni, mert nem sok programom volt mára, de mivel hajnal ötre értünk haza, így délután az ismerõs „arra se emlékszem, hogy csörgött volna az óra” érzéssel keltem ki az ágyból. Így maradt mára a semmi. Kipróbáltunk egy punjabi kajáldát a közelben, de semmi extra. Aztán a bringákat délután visszavittük a boltba, ami a város teljesen másik végén van, elég tré volt az autók közt menni nappal.

Közben viszont volt valami, amivel már hajnal 1-kor is találkoztunk. Kék zászló. Majd megkérdezem, hogy milyen ünnep volt. Mindenesetre ez az, amit irigyelek tõlük nagyon. Az utcán táncolás, és minden, ami vele jár. Amúgy, mint mindig, a férfiak és a nõk csoportokban vannak itt is. Nõ férfival, férfinak, hozzájuk közel: nem táncol. Viszont gyönyörû az egész, egyenként is.  

Éjjel azért ekkora buli nem volt, ott csak pár suhanc éljenzett a motorjukon a zászlóval.