2012.01.31.
2012.02.01. 05:46
Na, a másik a benzinkútnál. Ha, és amennyiben motoroznék, akkor állandóan arra kéne figyelnem, hogy ne akarjanak átverni. De, tényleg, minden egyes alkalommal figyelni kell. Mert itt a tankolás máshogy van. Magadnak nem tankolsz soha. Van egy csávó válltáskával, és õ adagolja a benzint. Aztán arra kéne ilyenkor figyelnem, hogy nulláról kezdje. Mindenféle trükkel próbálnák elterelni a figyelmemet a számlálót, pl keresztkérdésekkel, hogy kell-e motorolaj, vagy, hogy van-e apród. Mindegy, eddig egyszer sikerült volna lehúzniuk egy százassal, akkor tényleg másra figyeltem volna. A másik alkalommal meg rajtakaptam, és mondtam neki, hogy haver, ez így nem fog menni. Pár mozdulatból megértette. De itt is, minden egyes alkalommal ugyanazt kell eljátszani…Vagyis, kellene.
Napközben eszembe jutott pár dolog, általános dolgok. Úgy veszem észre, hogy a munkaviszonyok kicsit másképpen mennek itt, mint nálunk. Lazábbak hagyják ott a helyeket az emberek, és ugyanúgy lazán meg tudnak válni a dolgozóiktól a cégek. És a vándorlás a munkáért igen jellemzõ. Lehet, hogy tényleg csak itt Pune-ban van nagy keveredés, és emiatt gondolom.
A fa meg nem csak a járdán jellemzõ. Mindig elfelejtek reggel készíteni fényképet, de itt még az úton is fasor van. Körbeaszfaltozva, úgyhogy rád van bízva, hogy merrõl kerüld ki.
Ja, igen. Ne készítsél fényképet a Taj Mahallal, úgy, mintha azt lógatnád a tetejét megcsípve. Mert te vagy a négyezredik. Aznap. Aki így csinál.
Más. Megbetegedtem egy kicsit. Újra bebizonyosodik, hogy nem kell télnek lennie ahhoz, hogy megfázzak. Mondjuk, ja, igen, végül is tél van, de még mindig nem hitették el velem. Amúgy. Van egy földrajzi dolog, amit nem értek. Lehet, hogy hülyeség, de miért van az, hogy most tovább van világos, mint korábban? Ha ugyanazon a féltekén vagyunk. Meg, ha ugyanott vagyunk, akkor miért volt az, hogy, amikor kelet felé vonatoztunk, akkor a nap a vonat bal oldalán volt végig? Vagy, csak épp akkor figyeltem, és épp akkor volt egy kanyar? Mindegy, fura.
Ja, igen, minap volt valami dolog. Volt egy csávó, aki elkötött egy buszt, és belerohant a tömegbe az úton. Kilenc embert ölt meg. Ez az egyik reggel történt Appa látta is élõben az eseményt. Meg volt õrülve az ember. Én meg az index-en olvastam. Mindegy, a rendõrség küldött mindenkinek egy sms-t, hogy ne higgyünk senkinek, aki ezzel kapcsolatban sztorikkal áll elõ. Nem tudom, mi lehet a háttérben, de ezek alapján még az is lehet, hogy el akarnak tussolni valamit, pl, hogy rendõr volt. Vagy, csak szimplán ez általános jelenség. A hamis sztori gyártás.
A brazil emberekrõl kiderült, és õk is ezt állítják, hogy nem lehet egy embert választani, hogy, na, ilyen egy tipikus brazil arc. Mindegyik nagyon különbözõ. Vegyes. A XX.század elején pl rengeteg japán érkezett, de vannak lengyelek, oroszok, olaszok, és persze spanyolok és portugálok. Eddig csak egy lányra mondtam volna, hogy na így néz ki egy brazil. Legalábbis a fejemben. És legalább tíz brazillal találkoztam már itt. Amúgy a portugál nyelv nem is olyan gáz, kellemes hallgatni. Fõleg, amikor a csajok csicseregnek.
A neptunos passzív félévre való bejelentkezés is megvolt. Hát, hamar elment ez a félév. Jobb, ha nem is hasonlítgatok semmit semmivel.
A nepáli meg az egyik hivatalos nyelv Indiában, a 23 hivatalos nyelv közül az egyik. Ezt írja a wikipedia. Meg van egy gyakornok a cégnél, aki talán Dhanjeeling-bõl jön, és mondta, hogy az India, de õ nepáliul beszél. Aztán megnéztem, az igen közel van Nepálhoz. És, elvileg világhírû hely, képeken szép. De, hát, most menjek el oda? Azt hiszem arra most nem lesz lehetõség. Több évnyi programot lehetne csinálni, ami a maradék pár hónapba nem fog beleférni. És amúgy irdatlan iramban rohan az idõ. Egyre gyorsabban…
Kb 3 hónap kellett. Nem ahhoz, hogy hozzászokjak a körülményekhez, ahhoz elég volt szerintem 2-3 hét, max 1 hónap. Viszont három, vagy négy hónapig úgy éreztem, hogy minden nap tanulok rengeteg újat, és, hogy „áh, tegnap még semmit se tudtam”. Aztán valahogy beállt egy szintre ez a dolog, persze még most is sokat tanulok. Talán azért, mert akkor volt egy törés, és sok ember jött. Szóval inkább tõlük tanulok. Pl. Camilától, a brazil lánytól - akinek nincs is amúgy egy vagon neve, ahogyan ott szokás (Camila Caroline de Souza Alves) – kéne megtanulnia minden embernek, hogy hogyan legyen kedves egyszerûen mindenkor, mindenkivel.
Azt írja még a wikipédia, hogy „a hinduk és dzsainisták kerülik a hagyma és fokhagyma fogyasztását is, mert azok felpezsdítik a vért és a szexuális vágyat - általánosságban azokat a növényeket, amik fogyasztható része a föld alatt terem, mivel ezek leszedésekor a földben lévõ élõlények sérülést szenvedhetnek. A hagyma és fokhagyma hiányát az ételekben egyes éttermek külön jelölik.”
Na, hát, ez szerintem kamu. Mondjuk a jainisták tényleg kicsit komolyabban veszik a szabályokat, ha van egyáltalán ilyen szabály. De a hinduknál, amit a hagymáról írnak az biztos, hogy nincs így. Legalábbis az összes ebédhez, még a pure-veg éttermekben is felszolgálnak hagymát, egy rakással. És az összes kajában alapból is van, így az nem egy opció. A nõ, akitõl vacsit kapok meg rendszeresen rak fokhagymát a dhal-ba. Szóval se otthon nem tartanak a hagymától, se az étteremben nincs ilyen szabály. Mindenesetre a sztori nagyon szépen hangzik, hogy a földben élõ állatokat így nem bántják. A szexuális vágyuk meg nem lesz sokkal magasabb a hagymától. Vagy, lehet, hogy eleve hendikeppel indulnak ebben a témában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://markinpune.blog.hu/api/trackback/id/tr954040985
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.