Most Delhibe érkeztünk, a régibe. A szállás egy muszlim környéken volt. A Jama Masjid-dal egy utcában. Egy óriási mecset. A muszlim részeken jóval több állat van. Fellógatva…. Aztán ki kellett jönnunk, mert kezdõdött az istentisztelet. Elõször hallottam ilyet, ahogyan istentiszteletre hívják a hivõket. A nõk Indiában nem vehetnek részt ezen. A muszlim nõk sem.. Nem tudom miért, az indonéz lány sem tudja, pedig õ muszlim.
Megnéztük a helyet. Aztán átmentünk a Red Fort-ot megnézni. Nagy, de belül semmi. Pár épület, hasonló anyagból, és mintákkal, mint ami a Taj Mahal.
Aztán metróztunk egyet. Ahhoz képest, hogy hétköznap volt, tömegnyomorral nem találkoztunk. Beléptetõ rendszer, detektoros kapu és motozás. Ezen kell átesni, hogy eljuss a mozgólépcsõig, ahol nincs jobbra vagy balra tartás, sõt a futás a mozgólépcsõn kifejezetten a tiltott tevékenységek közé tartozik, úgy, mint a szendvics és ital fogyasztása és a köpködés is. Piktogramokkal mindez megerõsítve.
Aztán lent, mint, kb. mindenhol külön vagonokban a nõk és a férfiak. Mondhatni, hogy alap… Csak a szervezõk azt felejtik el, hogy kb. hatszor annyi férfi utazik, mint nõ. Na, jó, ötször. Ez van a buszon is, Pune-ban.
Kukoricát enni lehet, meg limonádét inni is, de NE masalaval. Határozottan NE. Ne. Igaz az egyik német srácnak ízlett, én a felét ittam meg, de még másnap is éreztem a torkomban azt a kellemetlen ízt. Mindegy, a masala egy fûszer ügy, ha még nem említettem volna. Nem egy fûszer, hanem fûszerkeverék, és mindenféle kajához kapható. Biryianihoz, rizshez, zöldségekhez, mindenhez. Meg limonádéhoz is. Van Masala Tea is, ami nem rossz. Rákhoz azt hiszem nem láttam.
Elvileg India legfaszább helyén jártunk. A QBA nevû helyen. Õk ezt állítják. Vagy, hogy a másodikak. Tök üres volt, és persze drága minden. Egyébként nem annyira, mint a Hard Rock Cafe múltkor.
