A névadási ceremónia az újszülött gyerek miatt van. Neki kell egy név. De, amúgy úgy két-három hónapig nincs neve, még hivatalosan sem. Elvileg régen tizenkét nap után volt mindez.

Amikor megérkeztünk, akkor már zajlott valami. A pódiumon volt az anya és az apa. Egy pap szanszkrit nyelven mantrázott. Az szülõk nem csak néznek, hanem kell is pár dolgot csinálniuk. Fõleg az apának. Ezeket az instrukciókat a pap adja, hindi nyelven. Volt kókuszdió is. Meg víz, meg a rizsbe kellett valami kõvel írnia, amit a pap mondott neki. Aztán a legfontosabb része következett az eseménynek. A babaágyat (vagy hogy mondják azt, ami így billeg) felvitték az emelvényre. Aztán két nõ adott át egymásnak egy követ. Egyébként az események nagy részén mindig a nõk dolgoznak, és a férfiak megfigyelõk csak, kivéve a fõszereplõ férfit, mint pl. az esküvõn a férj, vagy most az apa. Visszatérve. Körbe-körbe adogatták egymásnak a követ. Aztán a gyereket ugyanígy. Aztán elhelyezték az ágyban. Volt ott egy levél egy fáról, egy nagy levél, amibõl valamilyen formát alakítottak ki. Ez valahogyan kapcsolódik Krisnához. Krishna egyébként ultimate, neki nincs kifejezetten területe, hogy minek az istene. 

Ezután jött egy dolog, amitõl az elõzetes beszámolók alapján kicsit többet vártam, szerintem egy kicsit fel lehetne turbózni a dolgot. Mert, hogy félreértettem, és úgy tökre tetszett. Így is jó volt. Szóval ekkor derül ki a név. Egy lepellel takarták eddig, most azt leveszik. Ekkor az apa egy rokona (ha van lánytestvére, akkor õ, ha nincs, akkor egy másik nõrokon a kislány füléhez hajol, és megmondja neki a nevét, többször ismételve. A többi nõ a megmondó nõ hátát ütögeti közben. (Amikor hallottam a sztorit, akkor úgy jött le nekem, hogy minden meghívott (ami egyébként kb. 50 ember volt) odamegy a kisgyerekhez, és belesúgja a fülébe a nevét. Az úgy tényleg hátborzongatóan szép lett volna)

Azután ajándék átadás, persze kókuszdióval együtt. Aztán ebéd. Nagy ebéd.

A ceremóniára az ajándékba kapott fehér Kurtában mentem, így megint mindenki azt mondta egymástól függetlenül, hogy teljesen úgy nézek ki, mint Rahul Gandhi. Amikor hazaérkeztem délután, akkor az indiai srác, aki a lakásban volt, azt mondta, hogy teljesen úgy nézek ki, mint az a Gandhi srác. Rahul Gandhi.

Amúgy voltam fodrásznál is. Ez most nagy élmény volt. Igaz itt 20 Ft-tal drágábban mérik a dolgot. Ami a hajvágást illeti, az itt 130 Ft volt. De jobban tolják, mint az elõzõ. Itt a végén még fejmasszázs is van, ami egy nagyon élvezhetõ dolog, de azért nevetés nélkül nem bírtam ki. Érdemes kipróbálni, nagyon is. 

Meg este csináltam chikki-t. Azt az édességet, amirõl Lonavla kapcsán beszéltem. Meg nem kóstoltam meg, hûlnie kell.