A teáról már írtam. Három emberből kettő azt állítja, és igaz is lehet, hogy a teakultúrát az angolok hozták be. Előtte nem nagyon volt szokás. Ez igaz lehet azért, mert használnak tejet hozzá. Azért azt gondolom, hogy a gyömbért ők találták ki hozzá. A szegények isszák úgy a teát, mint mi, vízzel és citromlével. Keveset isznak és forrón, szürcsölve, mondhatnánk léghűtéssel. Én próbálok halk lenni, ezért várok inkább, hogy kihűljön.

Ami még eszembe jutott, hogy, ha az angolok hozták be, akkor miért van a saját nyelvükön neve (chaha), a tea mindenhol máshol használatos szó, és nem is nehéz. Csak azért, mert van pár szó, ami tisztán angol, mint például a sör, a sajt, a busz, a csokoládé, a kávé, az orvos és a fürdőszoba.

Az is érdekes, ahogyan a vizet isszák. Van három közös pohár a nagy iható vizű hordónál. Majdnem mindenki azt a három poharat használja, ezért úgy isznak, hogy csak beleöntik a szájukba tíz centiről. Próbáltam én is, egyelőre a rekord az volt, amikor a fele nem mellé ment. Mindegy, én inkább a literes palackomat töltöm meg. De egyébként nem csak ott isznak így, hanem mindenki, még aki a saját üvegéből iszik, az is. Nyilván ez is valami régről megmaradt dolog.

Amit a reggeli várakozásokkor megfigyeltem az az, hogy, ha a busz teljesen tele van, és nincs leszálló, akkor nem nagyon áll meg a megállóban. Jogosan. Ami a trükk, hogy, ha van leszálló, akkor a sofőr a buszmegállótól kicsit távolabb, kb. két busznyira megáll, így csak akik futnak a busz után, azok tudnak felszállni, persze addig, amíg el nem indul.

Mostanában az étkezéssel alig kell törődnöm. Vagyis azzal, hogy mit egyek, hol egyek. Az ebédet a cég állja, ők hozzák a kaját a környékről valahonnan. Így egy hónap után, pont tegnap jöttem rá, hogy kicsit kezdem unni ezt a rizs, chapati, csípős leves, főtt zöldség kombinációt. Nem gáz, csak kicsit unalmas. Vagy kitalálták, vagy más, de ma, ha nem is egészen más volt, de kicsit más volt. A mai menü: rizs, chapati, csípős leves, főtt zöldség volt. Ez ugyanannak hangzik. Igazából csak a rizs és a leves típusa, és a chapati mennyisége volt más.

A többi étkezéssel meg a helyzet az, hogy sokszor kapok valami reggelit Deshpande úrtól, vagy a másik öregtől, Pathwardantól, este meg Manoj-dzsal szoktuk valamit kajálni.

Az is azért hozzátartozik, hogy nagyon olajosan esznek, szerintem. Sok az olajban sült rövidkaja, mint pl.: a vada pav, a samosa, a különböző bhaji-k és még van pár. Ez a három nekem egyébként nagyon bejön. Ami nem sok izgalmat vált ki belőlem, de itt gyakori étel, az a pani puri, ezekről már írtam, kivéve a bhaji-ról. Igazából írtam a Pav Bhaji-ról, de ez más. Angolul betűkkel ugyanaz, kiejtésileg is szinte, talán Pav Bhaji-t magyar betűkkel inkább Pav Bhají-nak kéne írni, és ennyi. Egyébként talán írtam is, hogy a Bhají csak annyit jelent, hogy zöldség, ételfantázia névként lehet fordítani zöldségek, vagy zöldségkeveréknek is. Ránézésre viszont nem lehet azt mondani, hogy ez zöldség volt valaha. Na, szóval a rövidebbik „i”-s bhaji egy másik kaja. Több fajta van belőle, krumplis, spenótos, chillis. Chilliset ettem Appanal az első látogatáskor. Ma este spenótosat ettünk, de a spenót nem főzve, hanem a levél fázisnál van hozzáadva a készítéskor. Itt a bhaji egy olyan részt jelent, ami kb egy rántásnak felel meg. A dhal, angolul pulses nevű, valamilyen mag (google kép alapján, magyar név talán nincs) van felőrölve, majd vízzel és a spenótlevéllel összekeverve. Ezután olajban kisütve. Ízlés szerint chilivel találva. Az ízlés pedig van, mindig esznek chilit. Reggelihez is akár, ebédhez pláne, vacsorához is. Reggelre azért szerintem túlzás.

Amúgy vagy kezdem megszokni, vagy kevésbé csípős a kaja, - gondolom az első – de már egyáltalán nem kell az ebéd után orrot fújnom, és homlokot törölnöm.

A napszúrás hatásának vége.

Estefelé még azt gondolom, hogy, na, ma semmit se írok, aztán megint sikerült írnom egy keveset, és én nem gondolom, hogy erőltetett dolgokról. Meglátjuk a továbbiakat.

A hétfői nappal megint egy új fejezet kezdődik a közlekedési szokásaimban, ugyanis a monszunnak vége. Bár ez Pune-ban az elmesélések alapján csak kicsit érezhető, azért hol esik az eső, hol nem, még egy ideig. Szóval monszun vége, nem lesz sáros az ember kerékpározással. Kíváncsi vagyok, hogy mit hozok ki ebből. A táv a házunk és a pomázi bekötőút közötti távolság.

https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110917?authkey=Gv1sRgCNrGm6ufmJ-MmQE

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.