Ma munkaszüneti nap volt Lord Ganesh miatt. Úgyhogy kicsit tovább aludtam, még a takarítónőt sem hallottam bejönni a lakásba, pedig mindig csenget, hisz nincs kulcsa. Igen van takarítónő. Ez jár a lakáshoz, nem mi kértük, hogy legyen. Minden nap jön, még vasárnap is. Egy, szerintem 11 éves lány, népviseletben. Amúgy minden munka, ami elvégezhető lenne saját kézzel is ki van osztva. Pl. vannak fiatal fiúk, olyan huszonévesek, akik az autókat mossák, és vannak a takarítónők is. A boltból is külön ember van arra, hogy házhoz vigye a nagy vizet, házhoz viszi, akárhol is mondod, hogy itt már jó lesz:).

11-kor leléptem megnézni újra a Raja Dinkar Kelkar múzeumot, amiről már írtam, hogy gyönyörű dolgok vannak ott. Most vettem jegyet a fényképezőgépnek is, úgyhogy a képek elején az látható. Le vannak fényképezve a leírások is, úgyhogy akit érdekel bővebben valami, ott megtalálja angolul. Személyes kedvenceim nem a legelején, de az elején található fésűk, majd a későbbi képeken: a durván díszített ajtók, a zöldség és gyümölcsszeletelők, a tintatartók és a lámpák. Érdekes, hogy az egyszerű használati tárgyakat is hogyan díszítik. Igaz rengeteg kép van, de hát, így lehet csak dokumentálni a dolgokat, és még így is a töredékét (persze a szebbik) fényképeztem le. Amúgy a múzeumról annyit, hogy ez egyetlen ember gyűjteménye, Dinkar Kelkaré. Fia, Raja meghalt, így az ő tiszteletére nevezte el a múzeumot róla. Most talán a dédunoka az igazgató. Főleg XVIII. és XIX. századi alkotások találhatóak itt, de pl. a hangszerek kortárs művészek termékei. A többit a képek elmondják.

Szóval rengeteg a fénykép, rengeteg az írás.(Ja, igen, vakut nem lehetett használni, ez a legtöbb, amit ki tudtam hozni a gépből.)

Ja, még egy érdekesség, hogy mennyi minden fordítva van. Kezdve ugye a forgalommal, aztán a villanykapcsolók is fordítva vannak fel-le kapcsolva. A konnektorokat is külön be kell kapcsolni. A múzeumban pedig mindig szembejöttek az emberek. Gondolom nekik az a természetes, ha bemennek egy szobába, akkor baloldal felé indulnak el körbe, nekem meg az, hogy jobbra. Egyébként a feliratozás is ennek megfelelően volt kialakítva, ha volt egy hosszabb vitrin, akkor a bal oldalán volt az ő nyelvükön, a jobb felén meg angolul.

Múzeum után hivatalos voltam Appa Despande-hez ebédre. Mivel azt mondta bármikor mehetek, délután 3 órát mondtam, így előtte belefért a múzeum. Egyébként két fényképezős eseményt (a másik a Ganesh fesztivál) nem érdemes egy napra szervezni, akku problémáim adódtak.

Múzeumtól nem messze lakik az úr, aki a cégnél a könyvtáros, és ő az, aki háromszor megmászta a Mount Everestet, és ehhez még az is király, hogy Pure-Veg. Útközben gondoltam nézek magamnak tradicionális férfiruhát, vagy férfi felsőt. De csak női boltok vannak mindenhol. Láttam vagy harminc szári-áruló boltot, de egy férfiöltözködésit sem. Mindez azért, mert a nők hordanak ékszereket és szép ruhákat, a férfiak nem. Csak a jegygyűrűt, azt viszont kötelező, Ugyanúgy, ahogy a lánynak azt a nyakláncot, amit ez esküvőn ad a férje neki.

Gyalog mentem át, fogalmam sem volt, hogy milyen úton, de tíz emberből egy tudta már, közel a végleges pontnál. A többiek is tudták, csak nem jól, de nagyon meggyőzőek voltak. Mindegy, ez máshol is előfordul, az viszont vicces volt, amikor a Hotel Lajjat kifejezésre az egyik valami ruhát akart eladni nekem. Végül megérkezés, felmenés. Appa közepes angollal, a felesége nagyon kevéssel bír, de ott volt a lányok, és az ő férje is. Az esküvős és barátnős dolgokat tőlük tudtam meg. Ebédre mentem, du. 3 órát mondtam, de ők már ettek. 3-at mondtam, hogy a Ganesh fesztiválba is belenézhessek akkor, amikor már valami izgalmas is történik.

Tehát egy feleség egy lány és az ő férje voltak ott. Van még Appának egy fia is, velem egyidős. Vagyis inkább a Dinivel, mert 01.11-én született. De ő nem volt ott.

Először dumálgattunk, főleg én, mert ők többen voltak, és több kérdés jött tőlük. A férj már volt Brémában, a lány meg még sehol. most várják az első gyereküket. Nem tudhatják meg előtte, hogy fiú-e vagy lány, és itt is inkább a fiúgyereknek örülnek, mint Kínában. Emellett csak akkor élhetnek együtt, ha már házasok, előtte az sem engedélyezett.

A ház a második emeleten, rálátás az utcára. Egy szoba egy konyha egy fürdőszoba. Egy db ágyat láttam, arra ültettek le. Amikor az esküvői képeket nézegettük, akkor mondta Appa, hogy ez az ő házában van, és felfelé mutatott, nem kérdeztem rá, de ezek szerint, illetve az egy ágy miatt itt a felesége él. mindenre nem tudok rákérdezni, ami érdekelne, egyrészt sokszor azért, hogy ne legyek túl tolakodó, másrészt meg akkor nem zajlana a beszélgetés. Mindegy, majd legközelebb talán.

A lánya és a férje a szomszéd lakásban élnek, ami csak egy szoba, a közepére leterítve egy szőnyeg, vagy inkább valami vékonyabb színes lepedő. Tényleg üres volt a lakás. Egyébként sehol sem látni könyvespolcot, semmilyen felhalmozást semmiből. Mondjuk még az asztal is igen ritka.

Aztán kaptam ebédet, mindenből egy keveset, paradicsomsalátát, főtt krumplit, rántott krumplit és rántott chili paprikát chapatival. Addig odaadtam nézegetni a könyveket, hogy ne legyen túl gáz a helyzet. Végül, vagyis inkább a kaja közben kaptam még sütit. Lord Ganesh kedvenc süteményét, a Laddu-t. Akit érdekel, rizs és kókusz összefőzve egy masszába, az lapra simítva és négy sarkán felhajtogatva. Benne talán még nem karamell szintű sült cukor, talán. Elvileg a bráhmánok, a legfelső kaszt {most hallottam ez a szót először indiaitól, nem nagyon beszélnek róla [pl. volt már más olyan helyzet, amikor azt kellett volna válaszolniuk szerintem, „vallási okokból”, és ennyivel le volt zárva]} készíti így ezt az ételt, és a többiek viszont rizs helyett búzát készítenek. Ők rizsből készítették és másnap már konkrétan ki is derült, hogy ők bráhmanok. Érdekes, a felső kasztről azt gondolná az ember - én azt gondoltam -, hogy fényűzően élnek, de a házuk bőven nem volt az.

Kaja után elmeséltem a könyvben lévő dolgokat. Appa egyből elővette a Rubik-kockát a sarokból. Aztán lementünk, körbenéztünk a városban.

Sokat nem akarok írni a Ganesh fesztiválról, inkább csak azt, amit én tapasztaltam. Tehát ez az első nap, ezután 10 napig ünnepelnek, majd 11-én vasárnap eresztik a folyóba a példaképeket, vagyis Ganesh-t ábrázoló szobrokat. Az utcát járva tényleg érezhető volt az ünnepnap, még a legforgalmasabb utca, a Laxmi Road, ami még vasárnap is tele van szinte üres volt. Azt olvastam, hogy üres lesz, de erre nem számítottam. A boltok tényleg zárva, pedig azt hittem, hogy direkt ezért lesznek nyitva, mert sok lesz az ember. A mai nap a szobrok hazaviteléről szólt. Az utcán viszik őket, hol máshol:), akik kicsit visznek, azoknak csak odakiabálják az emberek Ganesh egy nevét (ugyanis több neve van), és a birtokosok pedig szintén visszakiabálnak valamit, és együtt örülnek. A nagyobbakat teherautón, vagy traktorral húzott szekéren szállítják helyükre. Ott viszont már műsor is van. Rengeteg táncos, és zenész, főleg dobosok zenélnek, más nincs. Meg-megállnak egy-egy helyen. A táncosoknál kis kézi cintányér. Valamelyik csoport olyan, mint az érettségi táncolók, egymást nézik közben, de az öregek nagyon jól tolják.

Egymást érik ezek a csoportok. A másik műsor, amit láttam, ott maráti öltözékben lévő fiúk, és száriban lévő lányok voltak. Az első ember egy narancssárga duplaháromszög zászlóval (mint a nepáli) táncolt. A lényege az volt, hogy fel-le emelgette, de nagyon aktívan, aztán cseréltek, mert láthatóan elfáradt. A maráti öltözék látszik a képeken. Több fajta van egyébként, az utcai, az a fehér sapka, amiről már írtam, a másik egy másik fajta sapka. Ez az ünnepi, a mostani képeken is látszik. Narancssárga, valahogy feltekert hosszú kendő. A képen látszik a végén.

Tehát az elején a zászlós táncoló azután a nagydobosok, azután a pergősök. A ritmust egy csávó adja a pergősöknek, ezt messziről nem lehet hallani, mert pont akkor ütnek a nagydobosok is. Így egyfajta válaszolós lesz a zene. Na, utánuk jön a hozzájuk tartozó fiútömeg, utánuk a lányok, az ünnepi száriba öltözve és sokuk azzal a fura orrpiercinggel. Végül a szekér Lord Ganesh-sel, amin mindig nagyon kicsi 3-6 éves gyerekek ülnek. Tényleg rengeteg csoport van, és rengeteg hangszeres.

Na, ez az, amit én láttam a fesztiválból.

Visszatérve még a családhoz. Az esküvőjük érdekesen zajlik. Sok mindent tudtam meg, sok mindent nem vált tisztává. Lényeg, hogy itt is a család egyesüléséről szól, közös képeket csinálnak. Nem tudom mennyire izgalmas, de azért leírom. Szóval az esküvő előtti nap estéjén a lánynak vannak feladatai. Többek között tűzrakás a házban, és a tűzön készült ételek fogyasztása, vagy az apa elé lehajolás, és talp érintése. Az esküvő napján kapcsolódik be a férj, őt a lány apja vezeti be a kezét fogva. Majd a lány anyja lemossa a lábát. Végül a ceremónia, a férj gyűrűt kap, a lány azt a bizonyos nyakláncot, amit soha nem vehet le. Aztán a lány elbúcsúzik a saját családjától, és elmegy autóval, a férjével. Az apa sír, az anya sír.

Az esküvő tényleg fontos esemény, állítólag öt-hatszáz ember simán, de akár ezer ember is összegyűlhet.

A múzeumban volt egy nagyon tarka szövet műtárgy. Itt nem láttam az esküvői képek között, de állítólag az egy olyan dolog, ami kapcsolódik hozzá. A rokonoknak odaadják, és mindenki rávarr egy darabot, és így lesz belőle egy nagy színes lepedő. ( A kép: DSC1162).

A bejegyzés hosszú, néha túlságosan érdekes, de hát ez történt ma.

Ja, a folyónál megálltunk, lent a folyó mellett a szegényebbek játszottak valamit, kukoricát ettek két nő pedig egy ruhában ringatták az egyik gyerekét. A gázosabb helyek egyébként a pályaudvaron és a folyók mellett vannak főleg, gondolom a vízszerzés miatt.

Pár szó, hogy velem mi van (ha az előzőek nem azok lettek volna). Vishesh Goába megy majd, így új vigyázót kaptam. Saurabh, akivel vonatoztunk Lonavlába.

Igazán jó dolog, hogy így jöttem ki (a szervezettel), nem csak azért, mert utazóként nem lehetnék itt egy évig, hanem így vannak fiatalok is, illetve a cégnél is indiaiak, akiktől lehet kérdezni. Nem csak városnézés van, hanem majdnem mindennek magyarázata is. A másik, hogy jó, hogy Pune, mert ez tényleg, ahogy írták a kelet Oxford-ja, rengeteg diák mindenfelől. Nem akarom előre elkiabálni, még bármi máshogy is alakulhat, ahogy szokott lenni, de, ha a Diwali alatt Dehradunba el tudnék menni egy teljes hétre, vagy más hétvégén Goába, vagy Mumbaiba úgy, hogy a helyi srácok mutatnak meg dolgokat, az igazán nagyszerű lenne.

Képek: https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110901?authkey=Gv1sRgCKrspanpzYzIBw

És sikerült 1 db videót is feltölteni: https://www.youtube.com/watch?v=MwhBscoq6g4

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.