Ma már majdnem nem történt semmi, azon kívül, hogy délután vettem még Soan Papdi-t. Most zöldet, de ugyanolyan. De végül utolsó pillanatban egy vacsorameghívást kaptam a főnöktől. Nyilván elfogadtam, de sajnos a könyveket, amiket hoztam nem tudtam nekik megmutatni, hisz reggel ezt még nem tudtam. Egyik fia az USA-ban tanul, másik fia még itt van, 16 éves. A fián kívül a felesége volt itt, egy ismerősük és a főnök apja. Egyébként ez egy szimpla lakás, a harmadikon, egy normális környéken. Mondjuk az igazi házuk nem itt van, ezt csak ideiglenesen bérlik, amíg az eredetit felújítják. A lakásban csak a szűk család lakik itt, a mellettük lévőben laknak a főnök szülei. De állítólag régen négy generáció lakott egy házban.

A nagyfater is egy óriási ember, és elég műveltnek tűnt, azt állítja, hogy sokat olvasott Magyarországról. Pár dologgal alá is támasztotta, meg egyébként tök érdeklődő volt, mint ahogy mindenki. A főnök fia viszont tudta az országot Besenyei Péterről, a repülősről azonosítani. Egyébként meg Liszt Ferencet és a Rubik kockát is ismerték még, többel nem is próbálkoztam.

A vacsora menetrendjében nem volt semmi érdekes, először sör a kanapén ücsörögve, és dumálgatva, azután evés az asztalnál. Semmi extra nem volt, olyan volt, amiket ebédelni szoktam, csak egy kicsit több. Most viszont a kézzel evés azért jellemző volt, és most nem csak a kenyeret, hanem mindent, szépen összefogva a mindenféle rizses dolgot.

Egymással három nyelven beszélnek, de most minden angolul zajlott. Amikor rákérdeztem, hogy miért beszélnek angolul, mármint egymás között, amikor nincs más náluk, akkor kicsit kínos volt, végül a fiuk elmondta, hogy azért, mert nem igazán érti a marátit. Ehhez még hozzátették, hogy van olyan dolog, amit kifejezetten egy adott nyelven kell mondani. Pl. az az idősebb munkatárs (aki, ha elfárad az angolban, visszatér marátira) is szeret pár dolgot angolul mondani. Pl. a basically, establish, Degree.

Észrevétel: Pune tényleg egy fejlett város, összehasonlítva Bombay-el, sokkal tisztább, zöldebb. De pl. azzal szemben, mint amire számítottam, nincs tele Mc’Donaldssal, PizzaHuttal, se semmi hasonló hellyel. Nem mintha akartam volna odamenni, de valahogy arra számítottam, hogy többel fogok találkozni, majd’ minden sarkon. Erre 1 db mekit láttam eddig, és elvileg csak két ilyen Costa kávézó van a városban. Jellemzően megmaradtak a hagyományos kifőzdék, az út melletti árusítás, ami inkább jobb, látnivaló szempontjából. 

Képek:

110821: https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110821?authkey=Gv1sRgCIShtq66g4OQ7gE

110822: https://picasaweb.google.com/103606212533607902767/110822?authkey=Gv1sRgCLCyir71n9m4wgE

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.